Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Kurucz János: Nádasdladány

6. Minden Gazda egy kappant, 20 Tojást, két Tyúkfiát, egy ludat, egy itze vajat tartozik adni. 7. A Falu Korcsmája január 8-ig, úgymint négy egész hónapig a Községé lészen, azontúl a borárultatással a Kocsmában, és a Vendégfogadóban mindég az Uraság rendelkezik. 8. A praxisban levő fonyást a Gazda Asszonyok tartoznak végben vinni." A szerződést Schmidegg Ferenc földesúr, a megye részéről Vörös Pál alispán, Fekete József főszolgabíró és Gyurkovics Ferenc megyei esküdt írták alá. A fogalmazványon olvasható még Király János törvénybíró, Pálfi György falubíró, Szekeres György, Szabó Péter, Sós Mihály, Nagy János, Videna János, Vágner Ferdinánd ládányi lakosok és Hezlinger József tiszttartó aláírása.

(36) Az urbárium a megyében jellemző szolgáltatásokhoz igazodott, de pontjai nem valósultak meg a gyakorlatban. Ladány XVIII. századi földesurai semmibe véve az előző szerződést, jövedelmeinek növelése érdekében számlálatlanul robotoltatták a település lakóit. Az 1750-1760-as években keltezett panaszos levelek sokasága árulkodik a ládányi birtokosok nagy „étvágyáról". Sok vitára adott okot a Kiskeszi és Ladány falu határán fekvő területek hasznosítása is. 1750-ben a szomszédos település legelőjével kapcsolatban folytak tanúvallatások. A kesziek szerint néhány német család Ladány földesurától kért korábban letelepedési lehetőséget. A letelepítettek Csillérpusztán kaptak helyet, és itt a nádat leégetve kaszálót is szereztek maguknak. Az utóbbiért az uraságnak baglyapénzt fizettek. Ugyancsak 1750-ben, Schmidegg földesúr felszólította a viceispánt, hogy adassa ki a március 18-án Kiskeszi jobbágyai által ládányi földről elhajtott és elvitt 12 ökröt jármokkal, 1 szekeret, 1 boronát, 1 vető ruhát, 1 öreg szűrt, 1 tarisznyát és egyéb fogateszközöket.

(37) 1755-ben a viták lecsendesítésére vizsgálatot hajtottak végre, amellyel a Ladány és Kiskeszi közötti határokat kívánták tisztázni. Az eljárás során a megszólaltatott tanúknak többek között arra kellett válaszolniuk, hogy a Sárrét szélében fekvő Kiskút, és az erre néző kaszáló a ládányi, illetve a kiskeszi határhoz tartozott-e. A Kiskúttól délre fekvő egykori gyöpöt a kesziek felszántották, és az itt álló, határjelként is számontartott Borzafát kiásták. A Ladányon vezető középútnál, az úgynevezett Pál erdei Kopaszhegyen, egy Kiskeszi illetőségű lakos árpáját a földesúr elhordatta, mert a területet Csillérpusztához sorolta. Hol volt itt a határ? A megszólaltatott tanúk közül Vidámon János 49 éves palotai lakos a következőket vallotta: ő gyermekkorában Ladányban lakott, és tapasztalta azt, hogy az említett