Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng
közértéke meghaladta a 8 millió Ft-ot, állatállományának értéke pedig megközelítette az 5 milliót. A község területéből 1160 kh tartozott az egyébként 17 842 kh kiterjedésű Kislángi Állami Gazdasághoz/'' 1962-ben a gazdaság munkagépeinek száma 175, amiből a traktoroké 103 darab volt. Jelentős állatállománnyal is rendelkezett. 1960 és 1962 között szarvasmarháinak száma megháromszorozódott: 3173-ra emelkedett. Sertéseié meghaladta a hét és félezret. (Az említett években itt négyszeres a növekedés.) A minta szerepét mindinkább megközelítő gazdaság 1962-ben 545 780 kg marhahús és 695 590 kg sertéshús termelésével járult az ország élelmezéséhez, a 38 ezer litert meghaladó tej mellett. Munkás és alkalmazott létszámának 234%-os felfuttatása mellett. 1960 és 1962 között munkásainak bére még 1%-os növekedést sem ért el, alkalmazottai ugyanekkor 2,5%-os fejlesztésben részesültek. A kollektivizálás végrehajtásának eredményeként a község határának 89%-a szövetkezeti, illetve állami tulajdonná vált. A nagyarányú gazdasági átalakulás módosította a község társadalmának szerkezetét. A mezőgazdasági dolgozók túlsúlya — néhány százalékos csökkenés ellenére — megmaradt ugyan (1954 fővel, 83,2%-ban), de megnőtt az egyéb (főleg szolgáltatásokban, adminisztrációban) foglalkoztatottak aránya (220 fő, 9,3%) a mérsékeltebb emelkedést mutató (178 fő, 7,5%) iparban foglalkoztatottakkal együtt. A kollektivizálás végrehajtása a helyi szociálpolitika anyagi feltételeinek megerősödésével, szervezettségének fejlődésével járt. A Vöröskereszt helyi csoportja mellett különösen a Réger Ferencné vezette nőtanács nyújtott segítséget a falu több mint 300 járulékosának gondozásában a község vezetésének, az egészségügy hivatásos dolgozóinak. Kedvezőtlenebbül alakult a község mintegy 400 főt kitevő, az álta-^ lános iskolát már elhagyott fiataljainak helyzete. 00 Bácsi Éva KISZ-titkárral az élen egyes vezetők (Horváth György, Varga Sándor) egyenesen „célt tévesztett" fiatalokról beszéltek. Kovács Jenő iskolaigazgató a megfelelő pedagógiai irányítás hiányát nevelői ténylegesen meglévő (krónikus hiánnyal küzdő testülete) túlterheltségével indokolta. Egyes tanácstagok (Bárányi József, Németh Mihály) a felsőbb, míg Kun József téeszpárttitkár a helyi szervek felelősségét hangsúlyozták. A politika által kitűzött nagy cél (a mezőgazdaság kollektivizálásának végrehajtása) amikor az idős korosztályok szociális biztonságérzetét növelni volt képes, a fiatalok számára jelenük gondjainak megoldása helyett csak távlati rendezést tudott nyújtani. Ezt is csak az említett korosztályok néhány százalékának. Még kevesebbnek szervezeti formában, hiszen a KISZ tagjainak száma ekkor mindössze 54 volt. Az 1962-es esztendő végével lejárt a tanácsi ciklus 4 éves időtartama. Tapasztalatait és a jövő feladatait a. december 11-i, ciklust záró tanácsülésen Kolonics József vb-elnök ismertette. Figyelemre méltó megállapítások hangzottak el ez alkalommal a mezőgazdaság átszervezésével kapcsolatban. Ezek szerint Kislángon az az országos cél, hogy az átalakítás során a termelés eredményei ne essenek vissza, megvalósult. Már 1961-ben a közös gazdaságban az egyéniek búzatermésének kétszeresét érték el. (Míg az egyénieknél 7 q volt az 1 kh-ra eső átlag, a téeszben 14 q.) A volumenek éves növekedését a felvásárlás adatai támasztják alá. 1960-ban a téeszektől 46, 1962-ben már 87 vagon gabona felvásárlására került sor. Hústermelés tekintetében az 1960. évi leadott hízószám 1962ben háromszorosára (2500 db-ra) növekedett, Az átszervezés időszakában változott a község képe, kulturáltsága. Erre a célra 4 év alatt, saját erőből 1,2 millió Ft-ot fordítottak. Megépült — többek között — 8 ezer négyzetméter járda.
