Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

A Vörös Hadsereg útjának javítására 400 000 Ft-ot (benne 150 000 Ft állami támogatás) használtak föl. Tűzoltószertár épült 75 000 Ft saját és 100 000 Ft állami ráfordítással. Az eredetileg 32 férőhelyes óvodát 72 személyesre bővítették. (50 000 Ft felhasználásával.) A villamosítás keretében 3400 méter vezetéket építettek. Ödön- és Tarnócapusztát állami beruházásban villannyal látták el. A ciklus folyamán a tanács a gazdaságtalannak bizonyult helyi téglaégetést megszüntette. Éves átlagban a kultúrotthon rendezvényein 11—13 ezren vettek részt. Az épületben működő községi könyvtár állományának értéke 55 000 Ft-ról 82 000 Ft-ra nőtt. A korábbi 541 olvasó helyett 1962-ben 620 volt. Külterületeken fiókkönyvtárakat létesítettek. (Legutóbb Aranyos-pusztán.) Az otthont és az iskolát televíziós készülékkel látták el. Évek óta működött (átlagban 15—20 fővel) a dolgozók iskolája. A mezőgazdasági középiskolának pedig 1962-ben 30 hallgatója volt. A jövő számára két gondot örökítettek át: a tanterem és az orvosi rendelő (és a velük kapcsolatos szolgálati lakások) hiányát. Az anyagi fejlődéssel, az ellátottság javulásával nem tartott lépést a tanács tagjainak aktivitása, tömegkapcsolatainak alakulása. A tagságnak csak mintegy kétharmada volt mobilizálható, a tanácsülések látogatottsága pedig 50—60%-os részvétel mellett volt megoldható. Az állandó bizottságok közül csak az Ágoston Jánosné elnöksége alatt álló egészségügyi és szociálpolitikai mondható aktívnak. A helyi Népfront Bizottság — tiszteletre méltó igyekezete ellenére — kampányfeladatok megoldására vált alkalmassá. A ciklust záró beszámoló és az azt megelőző évek tapasztalata azt látszik igazolni, hogy a kollektív gazdálkodás útjára terelt lakosság, kezdeti gazdasági eredményei ellenére, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján régi életkörülményeiből kimozdítva, az újba — vékony rétegét leszámítva — még beilleszkedni nem tudott. A vagyonukat vesztettek egy része, egyelőre javai mellett hitét is elveszítette. Azt a kérdést, hogy a nagy társadalmi átalakulás — amelynek ismertetése történetünk gerincét alkotja — értük, vagy ellenükre történt-e, az átszervezést követő évtizedek döntötték el. Napjaink gondja: e kérdésre adandó válasz megfogalmazása.* FORRÁSOK 1 Kiss Lajos: Fejér megye földrajzi nevei. Kézirat. FML. Kisláng. 2 FMTÉ. 11. k. 245. old. 3 OL. P 70. Zichy cs. lt. F. 86., és A. 1768. Nr. 16. 4 FML. Helytörténeti adattár. Kisláng. 1767. 5 FMTÉ. 11. k. 149. old. A Herpahalomról az a monda élt, hogy a török hódoltsági időkben itt egy Herpa nevű törököt a halmon temettek volna el. A pusztán 1864ben tudni vélték, hogy egy juhász 1820 körül a halmon fegyvereket talált. Más források szerint Hetjahalomnak nevezték a fenti részt. (V. ö. FMTÉ. 11. k. 246. old.) Egy 1745. május 15-én kelt tanúvallomásban olvasható, hogy Herpa halma Láng és. Ecsi birtokok határán fekszik. 6 A székesfehérvári egyházmegye jubileumi névtára. Szfvár 1977. Kisláng. 7 FML. Az 1828. évi országos összeírás: Fejér megye. Külső (Kis) Láng. 8 Uo. Helytörténeti adattár. 1830, 1838, 1841. *A tanulmány I. részét Farkas Gábor, a II. fejezetet Doni Lukács írta.