Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

cefre is összegyűlt évente, akkor is, ha csak közepes termés volt. Eddig a 14 km távolságra fekvő Soponyára vitték a cefrét a kislángiak, azonban a nagy távolság és az ebből származó időveszteség miatt évente többen veszni hagyták a gyümölcsöt és a törkölyt is. A községi vezetők nézete szerint a felállítandó szeszfőzdében gazdaságos üzemvitelt lehet biztosítani. Az épületet a községi tulajdonban levő telken, a község külterületén emelték. Üzletvezetőjét, Vörösmarty Mihályt, október 12-én nevezték ki. Rózsa Jenő helyettes főjegyző és Svajda József községi bíró havi 180 pengő fizetést ajánlott az üzletvezetőnek, aki ennek ellenében vállalta, hogy a szeszelőállítással kapcsolatos összes munkát elvégzi, sőt éjjel is dolgozik, ha a munka menete azt úgy kívánja. Még ez év őszén felépítették a szeszfőzdét, és megkezdték a berendezések vásárlását. A község tulajdonában volt 273 kh terület, amelyből 132 kh a lakosok művelésében kishaszonbérben volt. A bérletről évente a községi bírónak számoltak el a gazdák. A kislángi állami elemi iskola gondnokságot 1931 májusában újjáalakították. A gondnokság elnöke Magyar Sándor róm. kat. plébános, tagjai Gergő Béla községi főjegyző, Bakcsy Béla községi adóügyi jegyző, Höflich Géza, Vass Pál, Tőbel Ignác, Árki János és Árki József birtokosok, valamennyien kislángi lakosok lettek. A gondnokságot hat évi időtartamra a vármegyei királyi tanfelügyelő javaslatára a főispán nevezte ki. Gergő Béla községi főjegyző ellen a megyei hatósághoz több panasz érkezett a faluból, sőt, 1932. január 2-án öttagú küldöttség jelent meg a főispán előtt, és a főjegyző tevékenysége ellen panaszt emelt. A küldöttségnek két tagja — Svajda József és Kovács Lajos — képviselő-testületi tagságot is viseltek, és ekkor már évek óta a gyűléseken is szembeszálltak a községi főjegyző által képviselt állásponttal. Nagy sérelemnek tartották, hogy a község elöljárósága 1928 és 1929 évben nem lépett fel kellő eréllyel a legelőtársulat azon tagjai ellen, akik a társulat vezetőségének ismételt felszólítása ellenére sem fizették meg a hátralékos adókat. Amikor a társulat vezetősége — Kövesi Gábor, Kovács Lajos, Gál László, Varga János — lemondtak tisztségükről, az elöljáróság nem marasztalta őket, hanem a lemondásuk után új legelőtársulati vezetőséget választottak, amelynek elnöke, Árki Péter községi bíró lett, és Kovács János, Gergő Béla vezetőségi tagokkal alakult újjá. Ök legelő társulati közgyűlést nem hívtak egybe, és a gazdaközönség tudomása nélkül intézték az ügyeket. Ötletszerűen vetették ki a legeltetési díjakat, ezek beszedése is hiányosan történt. Az elmúlt néhány évben nem tisztították, gyomtalanították a legelőt, elmaradt a legelőjavítás és az őszi boronálás. 1931 tavaszán a községi képviselő-testület határozata alapján kavics- és homokbányát nyitott a község. A területet azonban csere útján szerezte meg a képviselő-testület, mert az Albert Jánosné tulajdona volt. A megnyitandó kavics- és homokbánya-területért a képviselő-testület az apaállatok fenntartására szolgáló 18 kh területből 3 katasztrális holdat adott át Albert Jánosné tulajdonába. Ezt a határozatot Svajda József és Kovács Lajos megfellebbezték, mivel a cserével nem értettek egyet. A delegáció a megnyitott kavics- és homokbánya kihasználásával is elégedetlen volt. Szerintük nem lehet megengedni azt, hogy onnan más helységbeliek is vásárolhassanak kavicsot vagy homokot. Nincs elszámolás az idegenek számára eladott kavics és homok után befolyt összegről. 5. FMTÉ 22. 65