Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng
A községi kb. 3000 katasztrális holdas vadászterület egy részét egy helybeli lakosokból álló vadásztársaság bérli. Ennek a vadásztársaságnak a főjegyző is tagja lett 1931-ben. Egy képviselő-testületi határozattal azonban a vadászati haszonbért 20%-kal'leszállították. A tiltakozásnak eredménye nem volt, pedig ezzel a község károsodott, mert tetemes adósságaiknak letörlesztésére minden jövedelemre szükség volt. 1931 őszén a lakosság egy része közellátásra szorult. Az ellátatlanok száma 400 körül volt, akik között 250 fő a földmunkások, 130 a törpebirtokosok, 20 fő pedig az ipari és kereskedelmi alkalmazottak közül került ki. Mindnyájan négy hónapi teljes ellátást kértek a községi elöljáróságtól, de volt még 24 iskolás gyerek is, akiknek nem volt cipőjük. Az 1930-as évek közepén a községben a helyi társadalmi feszültségek erősödtek. Már a gazdasági válság éveiben a község alsóbb néprétegei körében politikailag szélsőséges nézetek terjedtek el, 1934-ben pedig a nemzeti szocializmus képviselői hirdették eszméiket. A községben megjelent Festetics Sándor, Meskó Zoltán, Dücső Jánosné, Prompár Géza akik nem titkolt céllal politikai pártszervezést végeztek. A nemzeti szocialista vezérek érkezését helyileg előkészítették, mert a községben számukra díszkaput emeltek. A népgyűlésen — a leírások szerint — elég nagy tömeg volt jelen, köztük érdeklődési célzattal az elöljáróság több képviselője is. A helyi nyilas vezérek a népgyűlés után azzal dicsekedtek, hogy a község egész lakosságát befolyásuk alatt tartják. Az 1934. évi községi választások eredményei azonban nem bizonyították ezeket az állításokat, bár a következő évben (1935-ben) tartott országgyűlési választásokra a nyilas képviselőjelölt a községben abszolút többséget kapott. Ugyanez majdnem megismétlődött 1939-ben is, a Horthy-rezsim utolsó képviselői választások alkalmával. Az előzetes politikai agitáció soián több kislángi lakosnál felmerült az a kérdés, hogy a beígért szociális intézkedések — köztük a földreform — nem valósultak meg. Ezért kényszerült arra az egyik szélsőjobboldali nézeteket valló agitátor, hogy ismét felvessen egy radikális földosztást hirdető programot. A szónok szerint a régi párttagok kapják majd a községben a nagyobb földterületeket, míg az „ingadozókat" ki fogják semmizni. Persze, a földosztást a nemzeti szocialista eszmék diadalra jutása utáni időkre ígérte a választási gyűlésen szónokló. Tudjuk, hogy 1939ben országszerte az volt a nyilas pártok törekvése, hogy a parlamenti választásokon többségi mandátumhoz jutnak. Ez persze nem sikerült nekik. Mégis valamit nyújtani kellett a kislángi nyilasoknak: így a leghangosabbakat a dégi uradalmi erdőbe vezényelték, ahol a már kivágott fák tuskóit kiszedhették maguknak. A kislángi humor ezt a csoportot „tuskópártiaknak" nevezte el. Egyébként az 1939. évi parlamenti választás során a választói kerületben három párt jelöltje vetélkedett a mandátumért: a Magyar Élet Pártja, egyben a kormánypárt színeiben, Sigray István; a nyilaspártot Vértessy László; a Kisgazdapártot Cserti József képviselte. A kormánypárti jelöltre 651, a nyilaspártira 286, a kisgazdapárti jelöltre pedig mindössze 36 fő adta szavazatát. A harmincas évek végén a község parasztságának vagyoni állapota kedvező képet nyújtott: a község 4593 kat. hold területéből 4073 hold volt a kisbirtokosok kezében. Az állatállomány száma is kielégítő: 630 db szarvasmarha, 501 db ló, 2231 db sertés, 156 db juh, 14 142 db aprójó-