Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Lencsés Ferenc: Tordas

A községi képviselő-testület 1949. augusztus 12-én az alábbiak szerint alakult újjá: Bíró: id. Bradák János; Törvénybíró: Pók Gyula; Közgyám: Berhidai János; Elöljárók: Hradszki Lajos, Tarnóczi Mihály, Toman Pál, Somogyi János. 1949 decemberében újra kellett kérni a Gyúró—Tordas—Martonvásár közti autóbuszjáratot. Ugyanis a korábbi kérelmet az autóbuszt üzemeltető vállalat nem tartotta eléggé megalapozottnak. A most beinduló ötéves terv során fontos lesz, hogy Budapestre és más ipartelepre a dolgozók kedvezőbb körülmények között jussanak el. Nem beszélve arról, hogy a Martonvásáron ügyeiket intézők elég nagy számban fogják az autóbuszokat megtölteni. A képviselő-testület utasítja az elöljáróságot újabb kérelem beadására. Az 1300/1949. Korm. rendelet 3. §-a alapján meg kell határozni a község belterületét, mivel a jövőben csak erre a területre lehet építési engedélyt kiadni. A községi képviselő-testület 1949. március 28-i közgyűlésén a kataszteri térképen a következőkben jelölte meg a község belterületét: A martonvásári—tordasi törvényhatósági úttól a volt Dréher park sarkáig. Itt hét házhely van az út jobb oldalán. Innen az 1507/2 hsz. dűlőút torkolatától húzódik a határ a legelő északi sarkáig. Innen az 1510 hrsz. táblától a temető északi oldaláig, majd innen egyenes vonalban a tordas— gyúrói útba torkolló dűlőútig húzódik. Majd ezen a dűlőúton át az Űjjalu felső sarkáig. Innen a határ délre fordul és a Kovács-ház melletti dűlőútig terjed. Innen a határ a Kiskálozi úton át a „Ciíra-híd"-nál a kastélypark déli oldaláig, a Szent László patakig húzódik. Innen a park déli oldala mellett, az új úton át, a kereszti tábla nyugati majd déli oldalán visszatér a kiindulási ponthoz. Az idők folyamán a legtöbb probléma az éjjeli őrséggel kapcsolatban merült fel. A századfordulón a községben 1 éjjeliőr mellett a lakosok házsorszáma szerint még egy éjjeliőrt kellett kiállítania. Ez a szolgálat különösen a nyári időben nagy megterhelést jelentett a lakosság számára. A képviselő-testület 1905 januárjában határozatilag kimondta, hogy második éjjeliőrt alkalmaznak, akinek fizetésére 240 K értékben a) minden negyed telek után fizetnek a gazdák 20 1 kétszerest; b) minden kisház után 13 1 kétszerest; c) egy udvarban lakók 6,5 1 kétszerest; d) a lakók pedig 40 fillért. Tekintettel arra, hogy a lakosság legnagyobb része a kétszerest pénzben váltotta meg, ezért az éjjeliőr fizetését a gabona megváltásából származó 240 K-ban és a lakóktól járó 20 K-ban, összesen 260 K-ban állapították meg. Majd a továbbiakban 1912-ig az éjjeli őrök 130 K-t és 10 hl gabonát kaptak, de ezért a járandóságért éjjeli őr nem jelentkezett, ezért a 10 hl gabonát elhagyva az éjjeli őr fizetését 360 K-ban állapították meg. Az első világháború kitörésekor — a hadiállapot időtartamára — a két éjjeliőr mellé még egy házszám sorrendjében kijelölt lakost is rendeltek ki. 1919-ben a két fegyveres éjjeliőr szolgálati díját napi 10 K-ban állapították meg. 1920-ban az éjjeliőrök fizetésénél újra visszatérnek a részbeni természetbenire: 10 hl búzában és házanként 2 K készpénzben határozták meg. A község 1939-ig két éjjeliőrt alkalmazott. A természetbeni járandóságaikat az éjjeliőrök szedték. 1938-ban a két éjjeliőr fizetése 35—35 K-t tett ki, amit a költségvetésbe is beállítottak. A. költségvetéseket ellenőrző miniszterközi bizottság az éjjeliőrök fizetését a költségvetésből törölte, ezért a képviselő-testület úgy határozott,