Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Pusztaszabolcs

1953 nyarán a Búzakalász tszcs tagjai már nem közös szérűre takarodtak, hanem saját portájukra. Ez a tszcs azonban együtt maradt, mert a csoportérdek egyelőre egyéni érdek is volt. A Búzakalász tszcs, a Micsurin tszcs, de a többi szövetkezeti csoport is állami tartalékterületeket vállaltak fel, és a földek műveléséből igen szép jövedelmet tudtak maguknak szerezni. Volt olyan tszcs-elnök, aki 35 kat. hold földet művelt 1953— 1955 között. Ezt akkor az állami szervek igen rossz szemmel nézték, és „kapitalista beütésnek" tartották a felvállalt földmennyiség művelését. Holott az állami tartalékterületek jó része parlagon maradt volna, mert a terhek miatt a paraszti lakosság nem vállalta el azok művelését. Pusztaszabolcson az ellenkező tendencia érvényesült. A tszcs-k fenntartását éppen az állami tartalékterületek művelésének lehetőségei adták, így ebben a községben nem volt parlag terület 1949—1956 között. A Haladás tszcs 1952-ben gyümölcsös telepítésébe fogott: barackés szilvafákat ültettek Szabolcspusztán. Az Üj Élet H. típusú tszcs pedig dinnyét termelt. Ebben a tszcs-ben a Heves megyei Csányból idetelepült lakosok tömörültek, akik a dinnyetermelést szakszerűen végezték. Az Űj Élet tszcs Csongrádpusztán működött. 1953. június 27—28-i párthatározat a mezőgazdaság fejlesztéséről, ezen belül a termelőszövetkezeti mozgalomról Pusztaszabolcson a tszcs-k megerősödését hozta magával. Ezt a tényt annál inkább meg kell említeni, mivel általánosan az a téves nézet terjedt el, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom az 1953. évi júniusi párthatározat nyomán dezorganizálódott. Pusztaszabolcson azonban ez egészséges folyamatot indított el: mindazok, akik a szövetkezetbe bármilyen kényszerült okból kerültek, most eltávoztak. Így az a néhány tag, aki szívesebben dolgozott volna ipari üzemben vagy egyéni gazda maradt volna, eltávozhattak. A tagság szigorú mércét szabott 1953 őszén a szövetkezeti vezetőknek. Nemcsak kemény bírálatot kapott a Béke Tsz elnöke (Badics), de le is váltották, a teljes vezetőséggel együtt. Az új elnök Kocsis Antal lett, aki eddig az állattenyésztő brigádban dolgozott. Az eltávozott 7 fő helyébe a tszcs-kből 17 tag lépett be. A Béke termelőszövetkezetben egy munkaegységre 7 kg kenyérgabonát, 6 forintot, ezenkívül cukrot, olajat, répát, silótakarmányt, kukoricát, krumplit is adtak. A Béke Tsz egyik tagja, Pászkár Demeter, — aki családostul dolgozott a szövetkezetben — 42 ezer forint értékű terményt kapott munkaegységben elszámolva. A termelőszövetkezeti csoportokban pénzt nem osztottak, így a termény járandóság magasabb volt, mint a tsz-ben. Szabó László az Űj Élet tszcs-ben 1953. szeptember 1-jéig 45 mázsa búzát. 16 mázsa árpát, 450 mázsa dinnyét kapott. A Búzakalász tszcs-ben az egyik 10 kat. holdas parasztnak 32 mázsa búza és 12 mázsa árpa jutott. 1955 tavaszán határozat született arról, hogy a tszcs-ket termelőszövetkezetekké szervezzék. 1955. augusztus 27-én 27 tag 208 kat. földdel létrehozta az Alkotmány Tsz-t, az Űj Élet tszcs pedig augusztus 29-én alakult termelőszövetkezetté. Közben az Alkotmány Tsz tagsága is kibővült. Néhány hét múltán már 62 tagja volt. Tsz-szé szervezték át még az Aranykalász és a Micsurin tszcs-ket is.

90 Az állami gazdaság megalakulása idején az igazgatói tisztet Nagy László kereskedő foglalkozásúval töltötték be. Mintegy másfél évi működés után Peszterlerer Miklós asztalost állították a gazdaság élére. Előtte