Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Farkas Gábor: Pusztaszabolcs
A Petőfi tszcs-t 1950 tavaszán 18 család alakította meg 200 kat. holdon, Nándor pusztán. 1950. augusztus 20-án a Dózsa és. a Petőfi tszcs-k egyesültek. Az új szövetkezet neve Béke III. típusú tszcs lett, melyben 49 tag tömörült 727 kat. hold földdel. A Béke Termelőszövetkezet fejlődése igen lassan bontakozott ki. Ehhez tudni kell, hogy a tagság a község legszegényebb parasztjaiból alakult. Alig volt gazdasági felszerelésük, igaerejük, ugyanakkor a tagság létszámához viszonyítva nagy volt a terület. Gazdasági épületeik sem voltak, így a megalakulás után rövidlejáratú hiteleket vettek fel, és építkezni kezdtek. Hamarosan állt is egy 50 férőhelyes tehénistálló, 120 férőhelyes sertésfiaztató, 500 férőhelyes baromfiól, 32 férőhelyes lóistálló, egy terményszárító, 150 m 3 cementsiló. A szövetkezet tagsága 120 ezer téglát sajátkezűleg állított elő. 1953-ban a Béke Tsz-nek 71 db szarvasmarhája volt, még a többi 10 tszcs-nek mindössze 291. A vezetés mindkét szövetkezetben gyenge volt. A községi tanács sem tudott támogatást nyújtani a termelőszövetkezeti csoportoknak, holott mind' szakmai, mind anyagi tekintetben ezt igényelték volna. A községi végrehajtó bizottságot a politikai vezetés mezőgazdasági szakemberrel megerősítette, és feladatául adták neki a tsz-mozgalom vezetését, a meglévő tsz-ek erősítését. A két termelőszövetkezeti csoport igen nehezen találta meg a kibontakozás útját. Egy későbbi elemzés szerint az első szövetkezeti csoportokban túlnyomóan olyan emberek gyűltek egybe, akik a gazdálkodáshoz, sőt az egyes konkrét munkákhoz nem értettek. Pl. voltak olyanok, akik még nem kapáltak kukoricát. Meg is állapította a tanács elnöke az egyik gyűlésen, hogy a „nem kívánatos elemek" a tszmozgalmat teljesen lejáratták, mielőtt az teret hódított volna a lakosság körében. A tszcs-knek még 1951 januárjában is szedetlen kukoricatábláik voltak. A politikai vezetés hamarosan akciót szervezett, és nem hagyta, hogy a szövetkezeteket tönkretegyék. 1951. január 15-én a tanács vb-ülésén határozták el, hogy a községet tsz-községgé szervezik. A pártszervezet és a tanács a faluban 22 helyen tartott gyűlést a tsz-szervezés kérdéseiről. Ezeket kisg^űléseknek, tanj'ázó esteknek nevezték. Az agitáció nyomán 10 termelőszövetkezeti csoport jött létre. A 10. csoportot 1951. április 4-én alakították meg. Az Űj Élet, a Haladás, az Aranykalász, a Honvéd, az Ezüstkalász, a Petőfi, a Búzakalász, a Köztársaság, a Micsurin és a Rákosi Mátyás termelőszövetkezeti csoportot. A Rákosi Tsz elnöke Takács Nándor, a Honvédé Szenté Ferenc, az Aranykalászé Csányi István, az Űj Életé Blahó András volt. Pusztaszabolcs 1951 márciusában lett termelőszövetkezeti község. A szövetkeztek egyesítését nem tartották szerencsés megoldásnak. A tagság sem tekintette saját ügyének ekkor a csoportos gazdálkodást, s ha csak lehetett, más munka után néztek. A tsz-nek 1951-ben 80 kat. hold területű kukoricáját nem kapálták meg. A községi tanács sem tudott Velük szót érteni. 1951 nyarán a tagság kivette a munkaegység után járó összes gabonát, azt megőrölték és eladták. Nem kaszálták le a takarmányt sem. A tanácselnök javaslata az völt, hogy a réteket, ill. a mesterséges tákarmányterületeket adják át más szövetkezeti csoportoknak bérkaszálásra. Ezt azonban a tszcs elnöke elutasította. A tsz nem tudott jó példát mutatni a szövetkezeti cseporoknak.
