Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Pusztaszabolcs

dek közé 1109, a második osztályba 4405, a harmadikba 2360, a negyedikbe 872, az ötödikbe 191 kat. holdat soroltak.

20 A lakosság száma a tőkés társadalmi fejlődés idején gyorsan ívelt felfelé: 1857-ben 894, 1870-ben 979, 1900-ban 1360, 1920-ban 2029, 1930ban 2675, 1941-ben 2748 fő lakta. A lakosság a 19. század utolsó harmadában túlnyomó részben katolikus (77%); a reformátusok 20; az evangélikusok 3%-ot tettek ki. A lakosság növekedését a vasúti forgalom kiépítése is szolgálta, de a mezőgazdaság tőkés fejlődése maga is igényelte a nagyobb számú kézi munkaerőt. 1900-ban a községnek 9 külterületi lakott helye volt: Györgymajor, Nándormajor, Csongrád, Tivadarmajor, Felsőcikola, Alsócikola, Ludovikamajor és Sáncz-puszta}

1 1895—1906 között a település az adonyi anyakönyvi kerülethez tartozott. 1907. január l-jétől azonban önálló állami anyakönyvi kerület lett. 1900-ban a községi bírói tisztséget Scherer Ottó viselte, a községi jegyző Zsoldos Pál, a pénztárnok Prommer János volt. Rády Andor 1902—1923 között volt pusztaszabolcsi jegyző. Utóda Graffy István lett, aki korábban Vajtán töltötte be ezt a tisztséget. Graffy István 1907-től dolgozott községi közigazgatásban. Pályáját Sárkeresztúron kezdte, majd Herczegfalván volt segédjegyző. 1914-ben Vajtára került vezetőjegyzőnek. 1923-tól a politikai községgé formálódó Pusztaszabolcs egyik irányítója lett.

22 1914. július végén elrendelt mozgósításnál a bevonulók hangulata lelkes volt. A bevonulástól senki sem tartotta magát távol. A hadköteles lakosság a honvédség és a közös hadseregben teljesített szolgálatot. Önkéntes katonák nem jelentkeztek a községből és hadimunkára sem mentek. 1915-ben lóosztályozás volt és a községből 28 lovat találtak, a hadsereg részére alkalmasnak. A katonák a következő érdemrendeket kapták: nagy ezüst 8, kis ezüst 22, bronz 49. A hősi halottak száma 23, hadifogoly 92 volt, akik mind hazakerültek. A községből a kivetett rekvirálási kvóta befolyt, karhatalomra nem volt szükség. A földeket a háború alatt megművelték. A községben 164 orosz, 43 szerb, 39 olasz hadifogoly dolgozott. Háborús hadirokkant 25 fő volt.

23 1918 őszén az uradalom tisztviselői elmenekültek a pusztákról. A birtokok jórészt vezetés nélkül maradtak. A forradalom eredménye kapcsán Pusztaszabolcs pusztáin is a cselédség, illetve a bizalmitestületek vették át az uradalmak vezetését. 1919 márciusában már működtek a termelőszövetkezetek. A gazdasági cselédség nem igényelte a földreformot, hiszen a kisüzemek kialakításához, a föld megműveléséhez nem volt meg a szakértelme, de a gazdasági felszerelése sem. A bizalmitestületek a cselédségnek 2 kat. hold „háztáji földet" adtak át, továbbá megígérték nekik, hogy családonként 24 mázsa gabonát, 12 mázsa szénát, 8 mázsa fát is adnak. Ugyanakkor biztosították, hogy a cselédek két tehenet, három sertést tarthatnak.

24 A Tanácsköztársaság helyi szerve, a falutanács 1919. április 7-én este alakult meg. A tanács tagjai a következők: Battyányi Ferenc, Etzl János, Horváth Lajos, Császár Mihály, Hauer Antal, Kenyér János, Péli József,