Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

a. közösség érdekében vett termelőmunka szolgálatában, és soha egy pillanatra sem nyugszik bele abba, hogy megszolgált munkájának gyümölcsét olyanokkal ossza meg, akik arra nem érdemesek. .... a proletár testvériség eszméitől áthatva, szíves készséggel fogadnak körükbe minden valódi földműves szegényt, aki munkája révén életfeltételeit e község termelőszövetkezeteiben akarja megtalálni. Jöjjön ez a proletártestvér bárhonnan, akár Nagyperkátáról is . . . dolgozó szegénységünk eredményeit, Önállóságunkat, munkánk irányíthatásának szabadságát, falusi tanácsunkat, intézőbizottságunkat és gyermekeink nevelésének szociális kultúrában való részesítésének jogát elvitatni nem engedjük semmiféle szomszéd önző érdekeinek szolgálatában. . . Mi, a munkás életképes termelő proletárközség soha semmiféle más községbe beolvadni nem fogunk, ha megtennőnk, öngyilkos politika volna saját magunk ellen, és helyrehozhatatlan vétek az általános proletárérdekek ellen is. A mi községünk 2 termelőszövetkezete a proletárdiktatúra fennállása óta saját akaratából a közélelmezés céljaira teljesen ellenérték nélkül eddigelé 1066 db hízottsertést, 61 szarvasmarhát, 1341 db birkát és 3400 mázsa gabonát és hüvelyes veteményt adott már, és a közös célok eszméitől áthatva szíves készséggel adja a jövőben is feleslegjét. . . Népbiztos elvtárs előtt — hisszük és tudjuk — földmíves szegény — és tiszta földmunkás voltunk a legbiztosabb garantia . . . vagyunk népbiztos elvtársnak proletár üdvözlettel.'' (Kisperkátai népgyűlés közönsége.) A kisperkátai népgyűlést azonban a belügyi népbiztosság elutasította. 1919. június 13-án Nagyperkátán népgyűlésen hirdették ki a két község egyesítését kimondó deklarációt. Az egyesített község neve: Perkáta. 55 évi különélés után, a proletárdiktatúra idején, felsőbb hatósági rendelkezésre jött létre az egyesítés.

8 A Kommün bukása után a belügyi népbiztosság eme rendeletét érvénytelennek tekintették, de a társadalmi fejlődés túllépett a partikularizmuson, de most már a nagybirtok érdekein is. A proletárdiktatúra bukása után az uradalom a termelőszövetkezeti gazdálkodásból újra visszakerült tulajdonosaikhoz. Kisperkátai alkalmazottak nem léptek fel földigényléssel, annál inkább a nagyperkátaiak, akiknek szinte valamennyi igényét Kisperkáta határából elégítették ki. 1921. április 9-én Kisperkátán 6 házhelyigénylőt tartottak nyilván, melyet a nagyperkátai igénylőkkel együtt elégítettek ki. 1922. december 16-án a képviselő-testület arról tárgyalt, hogy az uradalom az elemi iskolát fenntartani nem kívánja, (Győry Teréz uradalma), azt községi iskolává nyilvánítja. Az itt huzamosabb ideje működő Tolnai Ferenc tanítót is községi alkalmazott státusba veszi. Ezt a határozatot azonban a megyei közgyűlés megsemmisítette, az iskola továbbra is uradalmi fenntartású maradt.

0 1926. május 3-án a megyei közgyűlés kimondta Nagy- és Kisperkáta községek egyesítését. Az új név, Perkáta lett, de a Selyem-puszta és Belmajor közötti — földbirtokrendezés során kiosztott terület, mint lakott hely, Kisperkátához tartozik, minthogy annak határában terült el.