Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

Az uradalomban 1897 nyarán földmunkás mozgalmak zajlottak le. Különösen a nagyperkátai földmunkások követelései okoztak itt is zavart. Kisperkátáról Adonyba kísértek egy aratót, aki az ottani hajdút kaszával életveszélyesen megfenyegette. Korábban 7 földmunkást letartóztattak lázítás vádjával. Az uradalom az aratók követelésére kénytelen volt a 9. aratási részt átengedni a 10. helyett, továbbá a ló járásért 1 forint 50 krajcárt fizetni. A nyugtalanság miatt Kisperkátára 12 csendőrt vezényeltek. Az uradalom vezetői közölték a perkátaiakkal, hogy a követeléseket szükségből megadták, de ez nem lehet precedens a jövőre nézve. Már ekkor közölték velük, hogy a következő évben Kisperkátán a sztrájkolok ne számítsanak arra. hogy alkalmazzák őket. 1898 elején a perkátai aratók maguk készítették el az aratási szerződést, amelyet Móker János SL?, uradalomnak átadott. Az uradalom emlékezve az előző évi aratósztrájkra a perkátaiakat nem alkalmazta. Szerződésüknek néhány pontját megemlítjük, mert az tükrözi a földmunkásmozgalom követeléseit nemcsak Perkátán, hanem szinte az egész megyében, sőt Kelet-Dunántúlon is. A szerződés 8 pontból állt. Az első pontban kimondták, hogy az aratást 10. részért vállalják el. Ez visszalépést jelentett az előző évben kivívott 9. résszel szemben. A mozgalom vezetői azonban látva az uradalom elzárkózását, ebben a- tekintetben visszatértek a régi szerződéshez. Kikötötték azonban, hogy az uradalom köteles élelmezni az aratókat, és kérik az elcsépelt gabonarész szalmáját, polyváját is. Az úgynevezett ingyenmunkát is megtagadták, amelyet eddig kizárólag azért kellett elvállalniuk, mert aratást kaptak. A harmadik pont értelmében az aratórészt az uraság köteles behordani egy külön szérűre és azt legkésőbb augusztus 20-ig elcsépeltetni, a szemes terményt pedig az arató házához elszállítani. A továbbiakban leszögezik, hogy amennyiben az aratást részgabonáért végezni nem lehet, úgy minden 1200 négyszögöl gabona learatása után fizessen az uradalom 3 forint 50 krajcárt. Ha vihar, vagy szélvész a gabonakereszteket szétdúlja, azt az arató pótlólagos bér ellenében rakja össze. Az aratómunkások által végzett részesművelés ezután szűnjön meg. azt kizárólag napszámbérért végezzék: mégpedig a kapásnapszám 80 krajcár, a kaszásnapszám pedig 1 forint 20 krajcár legyen. Az aratógazdákat ne az uradalom, hanem maguk az aratók válasszák meg maguk közül. 1898. április 9 óta az uradalom kénytelen segélyeket adni a perkátai földmunkások nagyobb részének, mivel azok munkát sehol sem kaptak. Az uradalom 50 család segélyezését vállalta május 15-ig. majd ezután hatósági segélyezésre lett volna szükség. Az elöljáróság 1000 forint gyorssegélyt kért számukra, de azt a vármegye urai megvétózták. Az alispán szerint a perkátaiaknak kiutalandó segély precedenst teremtene arra, hogy a munkanélkülieknek nem kell munkát keresni, mert a segélyből is megélnek. A hír persze eljutott a kormányhoz is. A földművelésügyi miniszter javasolta, hogy a perkátaiakat a Duna szabályozásánál, az Adony—Rácalmás közötti szakasz építkezéseinél helyezzék el. Mivel a földmunkások egy része a kubikossághoz nem értett, csak kb. fele vállalt vízrendezési munkát, másik részüknek viszont a rácszentlászlói Dreher uradalomban cséplési munkát szerzett a hatóság. A per-