Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

szoliflukciós folyamatok) volt tevékeny szerepe. Az átlagosan 160 m tszf-i magasságba kiemelt (legnagyobb magassága 183 m a tszf), kicsiny reliefenergiájú (30—40 m/krrrf) gyengén tagolt löszös halomvidék felszíni arculatát keskeny eróziós-deráziós löszhátak, vízválasztó gerincek, de­ráziós tanúhegyek, löszhalmok, deráziós szárazvölgyek, löszformák és pusztuló domború lejtők jellemzik. Vastag (8—15 m) lösztakaróval bo­rított felszínét napjainkban az antropogén hatásra felgyorsult talajeró­ziós folyamatok formálják. A község területe a Mezőföld meleg, száraz, mérsékelten forró nya­rú éghajlati körzetéhez tartozik. A száraz, mérsékelten kontinentális jelleg főleg a szűkös csapadékban és a negatív vízháztartásban jut ki­fejezésre. Felhőzetének évi átlaga 50—55% között változik, a borult na­pok átlagos száma 80—100, a derült napoké 70—90. A csekély borult­sággal összefüggésben napsütése bőséges, évi összege 2050—2100 óra között alakul. Tele mérsékelten hideg, január középhőmérséklete, —1,7 °C körül van. Nyara meleg, száraz, mérsékelten forró. Július középhő­mérséklete 21,3 °C körüli, a nyári napok száma átlagosan 75—80, a hő­ségnapoké pedig 20—25. Évi középhőmérsóklete 10,5 °C. A Mezőföld legcsapadékszegényebb területei közé tartozik. A csapadék évi összegé­nek területi átlaga 548 mm. A szűkös és bizonytalan csapadék, valamint a nyári meleggel járó fokozott párolgás következtében vízháztartása erősen veszteséges. Az átlagos évi vízhiány meghaladja a 125 mm-t. A vízháztartás jellege a terület vízföldrajzi képében is élesen tük­röződik. Felszíni vízfolyásai mind időszakosak. Területének mintegy két­harmad része a Cikolai vízrendszeren keresztül a Duna felé csapolódik le. Síksági területének nagyobb részét bizonytalan, gyenge lefolyás jel­lemzi. A csapadék túlnyomó része (30—90%) itt beszivárgásra kerül, ezért talajvízben viszonylag gazdag. Általában sekély mélységű (2—4 m), egységes talajvízszint jellemzi a feltöltött síkságot. A dombsági felszí­neken a talaj víztükör átlagos mélysége már meghaladja a 10 m-t. Álló­vizeit csak időszakos vízborítású természetes tavak {Nádas-tó, Büdös-tó, Szabadvölgyi-tó) képviselik. A löszön és a löszös talaj képző kőzeten többnyire jó termékenysé­gű talajok képződtek. Az eróziós halomvidéken a típusos kemény mész­lepedékes csernozjom, a feltöltött síkságon pedig alföldi mészlepedékes csernozjom és réti csernozjom az elterjedt talajtípus. A halomvidék lej­tős felszínei erodáltak, szervezett talajvédelmet igényelnek. 1 * Perkáta a középkor századaiban kun szállásterület volt. Neve Ket­polkárt. A név szófejtése megnyugtatóan nincs tisztázva. Van olyan vélemény, amely szerint Ketpolkárt két helységet jelent, mint ahogy a valóságban is két Perkáta létezett a történelem folyamán. 1417-ben, a kun pásztortársadalom felbomlása idején szerepel elsőízben írott forrás­ban a Ketpolkárt név, a mai Perkáta név csak később, 1527-ben bukkan fel. Egy 1559. évi török adóösszeírás Perkát néven említi. 1417-ben a hantosszéki kun kapitányságot a Thoban család férfi tagjai kapták meg

Next

/
Thumbnails
Contents