Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Pákozd (Börgönd)

tanács a vármegyét arra hívta fel, hogy a pákozdi uradalmat kötelezze az úrbéri szolgáltatások terén fennálló törvényes szabályok betartására. Ez azt jelentette, hogy a kilenced és a tized követelésénél II. Ulászló király 2. dekrétumának 37. cikkelye szerint kell eljárnia. A hatóság egyébként a pákozdi panaszokat a vármegyei úrbéri bizottmány elé utalta, amely a rendezési elveket megállapította. 1805. február 5—6-i vármegyei nemesi közgyűlésen Zlinszky Imre szolgabíró jelentette, hogy a pákozdi jobbágyok és az uradalom között a vita rendeződött. 1806-ban pedig maga az uradalom lépett fel jobbágy védelmi intézkedésekkel. A dinnyési birtokot pákozdi és sukorói nemesek bérbevették, és a bérlethez társultak jobbágyok is. A bérlő anyagi biztosítékot kívánt. A bérlők ezért vagyonukat lekötötték, köztük a jobbágyok ingóságait is. Ez utóbbiak miatt tiltakozott a káptalan, mert saját érdekeit is veszélyeztetve látta.

24 1828-ban 252 házban 1133 fő élt; a jobbágyadózók száma 119, házas zsellér 137, házzal nem rendelkező zsellér 26, adózó testvér 5, fiú 85, leány 26, szolgáló 1, szolgarendű 5, kézműves 21 (takács 11, kovács 5, csizmadia 3, asztalos 1, szabó 1). Jobbágy telken egy nemesi család élt, amely egy egész telket művelt. Nemesek a következő családok voltak: Kis, Sági, Kovács, Csík, Horváth, Nagy. A nemesi családokban 1828-ban 53 férfi élt. Míg 1828-ban csak egy nemesi család élt jobbágy telken, addig 1846ban 24 nemesi családnak van úrbéri telke, vagy úrbéri házhelye. Nemes Kovács Mihály és Kovács János háromnyolcad telken gazdálkodott, Horváth Gergely pedig csak egy nyolcad telken. Mindhárom nemesi család részt vett a jobbágyokkal együtt a terhek viselésében; a többi nemesnek 1— 1 úrbéres házhelye van. Az úrbéres házhelyen élő nemesek gazdasági helyzete a házas zsellérekéhez volt hasonló.

2

'' 1833-ban a hegyekből lezúduló víz a házakat elöntéssel fenyegette, de a réteken is nagy kárt okozott. A vármegye a vizek elvezetésére a földmérőt kiküldte, aki javasolta, hogy a patak vizét a falu egyik utcáján kell mély árokkal végigvezetni. Az árkot 1833 nyarán megépítette a jobbágyság és fenntartásáról is gondoskodott.

25 1847-ben határrendezési ügyek kapcsán az úrbéri legelő elkülönítését is végrehajtották. A törvényszéki ítélet szerint a kisházasoknak 378, a telkes jobbágyoknak 658 hold legelőt kell elkülöníteni.

26 Iskolaügyről 1841-ből van adatunk. A református iskolai tanulók száma 153. Ide járnak Kisfaludról és Börgöndről is a tanulók. Az iskolát a helybeli egyház tartja fenn. A tanító megfelelő képesítéssel rendelkezik; tanít hit- és erkölcstant, vallástörténetet, földleírást, természettant, számvetést, írást, éneklést, olvasást. A tanítás magyar nyelven történt. A katolikus iskola tanulóinak létszáma 59 volt. Az iskolát a káptalan tartotta fenn, és fizette a tanítót is. A helybeli plébános felügyelete alatt iolyt a tanítás: írás, olvasás, számtan és biblia szerepelt a tanított tárgyak között.

27 1348 tavaszán a megyei bizottmánynak Pákozdról a jegyző és a bíró lett tagja. A falu elöljárósága az áprilisi törvények kihirdetése során az úrbéri járandóságok elkülönítésekor az uradalom által elkövetett sérelmek orvoslását vetette fel. Mivel az 1768. évi úrbéri lajstromot nem tudták a faluban előkeríteni, ezért az „ország levéltárát" keresték meg, hogy az ottani példányból megtudják az úrbéres viszonyok adatait. 1847. június 2- án a megyei hatósághoz is eljutott az a pákozdi követelés, hogy új