Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Pákozd (Börgönd)

1745-ben a jezsuiták a Fejér megyei birtokaikon urbarialis regulatiót akartak bevezetni. A tervezet el is készült, de a jobbágyság azt elutasította. A rendház azonban tovább erőltette az urbárium elfogadását. Pákozdon Baracskay Szűcs Pál uradalmi tiszt tevékenykedett, és igyekezett a parasztokat rávenni arra, hogy az urbáriumot fogadják el. Beszámol a házfőnöknek arról, hogy a pákozdiak néha hajlanak annak elfogadására, máskor azonban teljesen „idegenül állnak" hozzá. Különösen sérelmezték a hosszú fuvart, mely szerint Komáromba és Budára két napi járóföldet irányzott elő. A jobbágyok mindkét városba történő fuvart három-három napban kérték megállapítani. Ügy tűnik, hogy a falu nevében két jobbágy tárgyalt az uradalmi tiszttel: egy Csontos nevű, valamint Pap Péter. Mindketten sérelmezik, hogy a sági határban nem a falu érdekei szerint történt a földek elrendezése. Az uradalmi tiszt szerint a határhalmokat a parasztok nem kompolták (hányták) magasra, mert restek voltak a munkával. így Kisfalud és Lovasberény felől a halmok alig mutatkoznak. Berény felé két dűlőföld a mai napig sincs elosztva: a felsődűlőt a pákozdiak, az alsódűlőt pedig a sági uraság cselédei művelik. Egyébként saját munkájukat szorgalmasan végzik a pákozdiak. A tiszttartó azt írta a földesúrnak Komáromba, hogy „az szegénység most úgy neki esett a dolognak, mint az hernyó a fának". A faluba Morvaországból néhány telepes család érkezett 1745 után, akik katolikusok voltak.

15 1751-ben 117 jobbágy volt Pákozdon, akik között 110 telkes, 7 pedig házas zsellér. Az egésztelkesek száma 31, a féltelkeseké 28, az egynegyedtelkeseké 51. A házas zsellérek közül 3 takács, 1 kovács, 1 molnár, 1 pedig szabó. A 110 telkes közül 3 katolikus, 107 pedig református. Szinte mindenki magyar, csak a zsellérek között a takács és a szabó neve német. (Ezek ketten katolikusok.) Kisfalud és Pákozd között az 1720-as években heves határvita folyt. Kisfalud a csókakői uradalomhoz tartozott. Földesura és a komáromi rendház főnöke, — egyben Pákozd ura — a vitát csak 1725-ben tudta lezárni. 1753-ban újra döntőbírói ítélettel állapították meg a két helység közötti határt. A döntőbírák a két uradalom tisztjei voltak, akik hangoztatták, hogy békésen egyeztek meg a határvonal dolgában. 1725-ben kijelölt határvonal Pákozd és Kisfalud között nem is volt vita tárgya, mert a Pákozdról Székesfehérvárra vezető országút ezt jól jelezte. A csalai tóból folyó patak azonban az elmúlt 28 év alatt többször medret változtatott, amelyet korábban természetes határvonalnak tartottak. Most már elérkezett az ideje a határvonal új megállapításának, mivel árvizes időkben a patak teljesen új mederben folyt. A döntőbírák nevét nem ismerjük, de a bejáráson jelen volt Lamberg Ferenc Antal gróf, továbbá Metséry István jószágigazgató, a komáromi jezsuitákat pedig Gullner Mihály tiszttartó képviselte. A jelenlevők húsznál több határhalmot hányattak fel, s néhányba nehéz köveket helyeztek el. 1754 januárjában a pákozdi határvitát sikerrel zárták le, mert Kisfaluddal, Sággal és Szöszvárral is sikerült megegyezniük.

16 Az 1768. évi urbarialis regulatio alkalmával 96 telkes és 1 zsellér volt Pákozdon. A jobbágyság 41 és egynegyed telket műveit. A belsőtelkek a faluban 164 és fél pozsonyi mérős területen voltak. A szántóföld nagysága 2051 holdat tett ki. A jobbágyszolgáltatások a következők: 2594 nap igásrobot, 96 forintos census, 41 és egynegyed öl tűzifa elszállí-