Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Pákozd (Börgönd)

járjon közbe, hogy a földesúri jogokat Pákozdon visszakapják. Úgy tűnik, ez hamarosan meg is történt. 1696-ban a székesfehérvári kamarauradalmi jószágigazgatóság területén összeírták a győri és komáromi jezsuita kollégiumok birtokait, és itt szerepel Pákozd is. Az összeírásban 52 jobbágy neve szerepel, akik telkesek. Ezek között 36 egész-, 12 fél- és 4 negyedtelkes jobbágy volt. A töredéktelkekkel együtt tehát Pákozdon 43 egésztelek van. A jobbágyok a következő nevűek: Kupi, Törsök, Sütő, Marton, Körösztös, Mészáros, Varga, Molnár, Pajor, Szarka, Paksi, Csizmadia, Cseh, Csontos, Bordás. A faluban 100 gyermek élt. A jobbágyok tulajdonában szép számmal voltak igásállatok: a faluban 67 ló, 191 ökör volt. Megjegyzi az összeíró, h°gy e

gy-e

gy gazdánál 6—8 ökör található, tehene pedig minden jobbágynak van. A növendékmarhák száma 84, a borjaké 144, a juhoké 180 darab. 1696-ban a földesúri census évente 3 forint az egésztelek után, az igásszolgálat pedig évi 52 nap. Ebben az évben még 4 egész- és 6 féltelek volt elhagyottan. Amennyiben ezekhez a telkekhez tartozó földeket a jobbágyok megművelték, úgy évente 1 forint 50 dénárt fizettek egy telek után. Ez az összeg fele annak, amit az egésztelek után censusként fizetni kellett. Volt még 4 házzal nem rendelkező zsellér is. Az ő szolgálatuk évente 9 nap gyalogos robot volt. A terményekből a telkesek kilencedet adtak. Megjegyzi még az összeíró, hogy a határban egy 50 holdas földesúri tulajdonban lévő cserjés is van, ahol legeltetésre alkalmas tisztások találhatók. Megemlíti még, hogy Agárd szerves része Pákozdnak. Jeleztük agárdi tanulmányunkban, hogy a pákozdi parasztok a 17. században Agárdon bérelt földeket művelték. Más forrásból értesülünk arról, hogy 1696-ban Pákozdon 247 fasor szőlőhegy van, amelyből 225 a helybelieké, de 22 az extraneusoké. Egy összeírásban azt tüntették fel, hogy a pákozdi szántóföldek 883 mérő nagyságúak, rétjük kevés, erdejük egyáltalán nem volt. Érthető, hogy az agárdi bérletekhez ragaszkodtak a pákozdi parasztok. Az összeíró ebben a vonatkozásban megjegyzi, hogy Agárd használata nélkül a falu létezni nem tudna. A török időkben pákozdiak bérelték a török földesúrtól Novaj birtokát is. (Novaj Kisfalud mellett volt.)

8 A lakosok nagyobb része telepes, akik 1685 után érkeztek Pákozdra. Az 52 jobbágy közül 34 újonnan érkezett, 18 pedig őslakos, s egyben örökös jobbágy is. Az örökös jobbágyok között voltak a nagyobb vagyonúak: 16 egésztelkes és 2 féltelkes. A 34 jövevényből 20 család egésztelkes, 10 féltelkes, 4 egynegyedtelkes volt, de közülük került ki a 4 házzal nem rendelkező zsellér. A jövevények Somogy, Baranya, Zala megyéből érkeztek, de néhánynak a helység származási helye is ismert: így Vác, Szentpéter, Baltavár, Acsa falvak. A 17—18. század fordulóján a vallási elnyomással kapcsolatos intézkedések a lakosokra nagy súllyal nehezedtek. 1703-ban a komáromi jezsuita rend főnöke és Fekete György tiszttartó a református templom kulcsát maguknak követelték. Tudni kell, hogy Pákozdon a lakosság református és 1629-től lelkészük volt. (Sárvári András, Berzétey István, Viski Pál, Tolnai János, Mikoltzi György, Deák András, Losonczi János, Poroszlai Mihály.) A hitükhöz ragaszkodó pákozdiak megtagadták a kulcs átadását, sőt puskákkal, szablyákkal, vasvillákkal, kaszákkal, dorongokkal támadtak a követelődzőkre és a falun kívülre kísérték őket.

9