Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Pákozd (Börgönd)

Farkas Gábor PÁKOZD Űtifaluból kialakult többutcás, szalagtelkes település a Velenceihegység DNy-i peremén. A község központi belterülete (183 ha) a részarány talanul feldarabolódott tönkröghegység töréslépcsőjén fekszik 113 m tszf-i magasságban. Viszonylagos magassága a Velencei-tó „0" vízszintje (103,20 m) felett 9,80 m. A község területe (526 ha) változatos felszíntípusokból áll. É-on a Velencei-hegység gránittönkfelületére, D-en a Velencei-tómedencére, DNy-on pedig a hajdani Nádas-tó feltöltött lapos süllyedékterületére terjed ki. Hegységi területe többszöri tönkösödésen átment, erősen lepusztult gránitbatolit, amely a felszín alatt nagy mélységben kikristályosodott és kőzetté merevedett magmából alakult ki. Felszínéről a gránitot elfedő kristályos palaköpeny — amibe a magma felnyomult — az évmilliók során lepusztult, s így napvilágra került a gránit tömege. Hazánk legidősebb hegységei közé tartozik! Kialakulása mintegy 250 millió évvel ezelőtt történt. Egész tömege egységes típusú, nagyszemű biotitos gránitból áll, melyet a hegység ÉK—DNy-i csapásirányával megegyező irányú telérek (gránitporfirt, aplit, kvarctelér) szelnek át. Szerkezetét a zsugorodási repedések és a felnyíló hasadékok szabályos rendszere mellett törések és vetődések határozzák meg. Felszínalaktanilag a hegységi terület a Sár-hegy (240 m) és a Tompos-hegy (242 m) csoportra tagolódik. A kettő között alakult ki a Bellapaták szerkezetileg előrejelzett eróziós völgye. A két hegycsoport geomorfológiai arculata jelentősen különbözik egymástól. A Tompos-hegyen a domborzat formálódását alapvetően a gránit és telérkőzeteinek hidrotermális elbontódása, átalakulása határozta meg. A szerkezeti formák kivételével a terület valamennyi formakincse a kőzetminőségi különbségek alapján képződött denudációs forma: denudációs telérlépcsők, rétegbordák, dómos gránithátak, lekerekített gránittanűhegyek, lefolyástalan kőtálak és deráziós száraz völgyek jellemzik a felszínt. A Sár-hegy csoportban a felszínalakulás elsősorban a gránit nagymértékű mállásához és a mállott gránittérszínek areális lepusztulásához kapcsolódik. A harmadidőszakban (mintegy 10—25 millió évvel ezelőtt) a gránitfelszín meleg, nedves trópusi és szubtrópusi éghajlati hatásra nagy mélységig elmállott. A lapos tetejű tönkmaradványokat 10—30 m vastag málladéktakaró borítja. A széles, lapos völgyeket is gránitmurva tölti ki,