Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Buzási János-Dani Lukács: Kápolnásnyék

a szerbek elvándorlására lehet következtetni. A magyarokon és a szerbeken kívül más nemzetiségről a források nem szólnak, ilyenek nyilván nem is voltak. A szerbek elvándorlása után a helység gyakorlatilag tisztán magyar lakosságú lett. Vallási hovatartozás szempontjából a lakosság már korántsem ilyen egységes. A görögkeleti szerbek távozása után is három felekezet élt itt együtt: katolikus, református és zsidó. A katolikusokra vonatkozó első adat 1786—1787-ből való. Számuk ekkor 152 volt, az összlakosság mintegy 30 százaléka. Szervezetileg, leányegyházként, a velencei plébániához tartoztak.

87 Számarányuk a katolikus arisztokrata Nádasdyak megjelenése után gyorsan növekedett: 1830-ban már meghaladta a 38 százalékot.

88 Ez az arány a 19. század közepéig nem változott lényegesen.

89 A lakosság legnagyobb része református volt. Jelenlétük a török utáni újratelepülés kezdetétől feltételezhető, bár lélekszámukat csak 1830-tól kezdve ismerjük: ekkor 673-an voltak,™ ami ebben az időben már csak csekély (mintegy 52 százalékos) abszolút többséget jelentett. Számarányuk a 19. század közepére valamelyest csökkent, de még mindig a lakosság több mint fele volt református.

91 Anyaegyházuk legalább a 18. század nyolcvanas évei óta működött, ha nem is mindig zavartalanul. Templomuk, amely már haranggal is el volt látva, 1782 körül épült, a református közbirtokosság támogatásával.

92 A közbirtokosság viselte az egyház fenntartásának sok más anyagi terhét is, beleértve a lelkész javadalmazását. Ez 1785-ben a természetbeni juttatásokon kívül évi 40 Ft, továbbá őszi és tavaszi vetés alá 10—10 pozsonyi mérőre való szántóföld volt.

93 Az első, név szerint ismert lelkész (1782) Csengery Pál.

9

'

1 A zsidók betelepülésének kezdete a 18. század utolsó harmadára tehető. A II. József-kori népszámlálás alkalmával még csak egy zsidó családot írtak össze, bizonyos azonban, hogy már korábban is éltek itt zsidók, hiszen a kápolnásnyéki hitközség anyakönyvében az első bejegyzés 1777-ből származik.

93 Számuk a későbbi évtizedekben természetes szaporodás és betelepedés folytán gyorsan gyarapodott. 1828-ban már külön italmérőjük („educillator Judaeorum") volt.

öli 1830-ban az összlakosság mintegy 10 százalékát alkották,

97 csakúgy, mint a század közepén.

98 A lakosság számának 1830 után bekövetkezett feltűnő csökkenése nyilvánvalóan főként az 1831. évi kolerajárvány következménye. A járvány egyformán apasztotta mindhárom felekezet lélekszámát.

90 Jelentősebb eltolódások a vallási megoszlában csak jóval később következtek be. A különböző vallású lakosok békében megfértek egymással. A katolikusokat a törvény és az uralkodó egyház, a reformátusokat a tehetős és befolyásos közbirtokosság és a türelmi rendelet, a zsidókat a türelmi rendelet mellett alapvető gazdasági érdek is védelmezte. Súrlódásokról nem tudunk, legfeljebb múlékony hatású külső beavatkozásokról. 1777ben a velencei plébános panaszolta be a református közbirtokosokat, előzetes bejelentés nélküli keresztelés, esketés és temetés, továbbá a plébánosnak járó stóladíj nem fizetése miatt. A megye a panasznak helyt adott, és a birtokosokat eltiltotta attól, hogy bejelentés és a stóladíj megfizetése nélkül az említett funkciókat gyakorolják.

1013 17832 FMTÉ 22. 17