Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagykarácsony

tartása, amely az újonnan csatlakozott gazdák földjeit tartalmazta volna, vagy a tsz-állatállományt nem számlálás, hanem bemondás alapján írták össze. A tsz szántóterülete 1959-ben 1353 kat. hold volt, amelyen a termés jóval kevesebb, mint azt az egyébként megfelelő természeti adottságokkal rendelkező földektől elvárható lett volna, ha azt gondosan művelik. De nemcsak a határ, hanem a majorok is az elhanyagoltság képét mutatták. A tehénistállóban beépített vízvezeték volt, amely teljesen elrozsdásodott, n trágyát a tehénistálló előtt nem kazalozták, hanem rendszertelenül tárolták. A 257 db-os baromfi-törzsállomány tartása is szakszerűtlen volt, pl. csapófészkekkel nem rendelkeztek az ólak, víz állt a sertésfiaztatóban, a lóistállóban a lovak alatt nagyobb mennyiségű szárazlucernát talált a látogató, a szalmát is helytelenül kazalozták össze: a szél megbontotta a kazalokat annak ellenére, hogy az eső is befolyt a szalmába. A tsz gépei: — vetőgép, lókapa, fűkasza, ekék — a major udvarán szerteszét hevertek, mert fészer sem volt, ahová a felszerelést be lehetett volna állítani. 1960 tavaszán került nyilvánosságra, hogy a tsz-eknek 100 kat. holdanként 14 és fél db szarvasmarhát kell tartani, ezen belül pedig 100 kat. hold szántóra 4 és fél db tehén essen. A szövetkezeteknek ezt a mennyiséget elég nehéz volt elérni, ezért is törekedtek arra, hogy a háztáji állatállományból pótolják a szarvasmarhákat. Köztudomású, hogy Nagykarácsonyban elég magas volt a háztáji állomány szarvasmarhából, sertésből és baromfiból. A járási mezőgazdasági szakemberek szerint az Új Élet Tsz-nek mintegy 530 db törzsbaromfi-állományt kellene beállítani, mivel erre a lehetősége megvan. A Győzelem, a Petőfi és az Űj Élet Termelőszövetkezeteket a mezőgazdasági kormányzat 1961. július 4-i hatállyal összevonta. Az új szövetkezet elnevezése: Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet lett. Működési engedélyét a Fejér Megyei Tanács VB hagyta jóvá, az engedély száma 222—1961. A tsz-t 369 tag alkotta, amely 4279 kat. holdon gazdálkodott. Ebből a szántóterület 3588 hold volt. A szövetkezet elnöke Benke Sándor, főkönyvelője Sudár András lett. 1959—1960 fordulóján Nagykarácsony területén az alábbi mezőgazdasági szektorok működtek: Előszállási Állami Gazdaság, Állami Erdőgazdaság és 3 termelőszövetkezet (Petőfi, Új Élet, Győzelem), valamint az egyéni gazdák 400 kat. hold területtel. 1961. június 9-én került jóváhagyásra a Városépítési Tervező Vállalat részéről Nagykarácsony mezőgazdasági fejlesztési terve. A koncepció abból indult ki, hogy a községben hamarosan egyesülni fognak a termelőszövetkezetek, így egységes elgondolást lehet megvalósítani. A község természeti adottságaira építették a mezőgazdasági tervet. Most is megerősítették azt a régóta ismert teóriát, hogy ennek a mezőgazdasági tájnak megvan minden lehetősége egy modern nagyüzemi — és kiválóan prosperáló — mezőgazdasági termelés realizálására. Olyan vidék ez, ahol előiérben mindig a növénytermelés állt: a kenyérgabona, a szántóföldi takarmánytermesztés, de a rét- és a legelőgazdálkodás is kitűnő adottságokkal rendelkezett, így az állattartásra is megvan a lehetőség. Kedvező a szőlő