Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagykarácsony

építkezéshez a fuvart, a munkaerőt, az építkezési anyagot. A kis templom igen igényesen épült, gyönyörű fakazettás mennyezettel, lambériával. Nagyboldogasszony napján, Mihály fi Ákos apát volt a templom felszentelője. Az oltárképet a mezőkövesdi Takács István festette, a tervet Pázmándi István készítette. A cisztercita rend elgondolása az volt, ha a gazdasági viszonyok lehetővé teszik, Nagykarácsonyszállásból és Nagyvenyimből is önálló községeket létesít. A nagykarácsonyszállási templom építése ennek a folyamatnak lett volna a kezdete. 1937-ben Nagykarácsonyszállásnak 294, Nagykarácsony-szőlőhegynek 418, Kiskarácsonyszállásnak 186, Nagygyörgyszállásnak 121 lakosa volt. A karácsonyszállási puszták 1944 december első napjaiban hadműveleti területté váltak. A támadó szovjet hadsereg, a 31. gárda-lövészhadtest volt, amely december 4-én hajnalban a Nagykarácsony szállás és Előszállás között megtámadta a védekező magyar gyalogezred állásait, azt áttörte és a csapatok behatoltak a pusztákra. A helyzet 2 napon át igen bizonytalan volt, mert a Sárszentmiklós—Herczegfalva út mentéről, a magyar 3. huszárezred ellentámadást hajtott végre a szovjet csapatok ellen, de ezt az egyébként eléggé erőszakos támadást a szovjet gárda-lövészhadtest alakulatai 6-án délután végleg felmorzsolták és behatoltak Herczegfalváia. Karácsonyszállás a szovjet utánpótlás egyik bázisa volt. Főleg élelmiszereket gyűjtöttek itt össze és azt a frontvonalba szállították. Vaj- és sajtüzem is működött itt. Januárban Róbertvölgyből is szállítottak ide naponta kb. 100 liter tejet. Az 1946. évi kiosztási földkönyv szerint a nagykarácsonyi határban az előszállási uradalomnak 5183 kat. hold és 1248 négyszögöl területe volt 1945. január l-jén, melyet csak részben osztottak fel. 1945. július elején jelölte ki az Országos Földbirtokrendező Tanács Nagykarácsony szállást telepes községnek. A házhely osztást a majorokban (Nagykarácsonyszállás, Kiskarácsonyszállás, Nagygyörgyszállás, Ménesmajor) már azzal a tudattal hajtották végre, hogy hamarosan ezek a majorok további házsorokkal bővülnek, és egybefüggő utcasorokat alkotnak. Az Országos Telepítési Hivatal Nagykarácsony-major betelepítésére 1946. május 16-án bizottságot létesített a fővárosban. A telepítési bizottság május 21-én érkezett meg Előszállásra. Vezetője Papp Géza, telepítésügyi főfelügyelő a bizottsági tagokkal ezekben a napokban meg is kezdte a leendő község belterületének kijelölését, a házhelyek kimérését. Nagykarácsony-majorba Mátraderecskéről 23, Visznekről 55 család jelezte átköltözési szándékát. A telepesek saját községükben már nem is jutottak ingatlanhoz a földreform során. A községekből az átköltözésre jelentkezőket összeírták, akik kijelölt vezetővel érkeztek meg Nagykarácsony-majorba. A telepfelügyelő a telepes község teljhatalmú irányítója volt. A telepeseket egyelőre a volt uradalmi épületekben helyezték el, melyeket lakásra alkalmasnak találtak. (Az átköltözés még 1946-ban megtörtént. A telepesek az új lakhelyükre elhozhatták ingóságaikat, élelmíszerkészletüket. A szállítással, illetve utazással járó költségeket a Földbirtokrendező Alap fedezte. A lakosság 1946. szeptemberében már elérte az 1600 főt.)