Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőszentgyörgy

tásra: mindnek volt rostája, kettő pedig trieurral is rendelkezett. Az Eötvös birtokon a vetés még kézzel, a másik hármon már géppel történt. Cséplőszekrény csak ifj. Imre. Sándor birtokában volt. A legnagyobb állatállománnyal (és egyúttal legelővel) bíró a Fodor birtok, ahol viszont szecskavágót nem működtettek. A Fodor birtok foglalkoztatta az összes gazdasági cseléd (30 fő) több mint egyharmadát (11-et). Eötvösnél nagyjából 100 kat. holdra jutott 1 gazdasági cseléd, míg Fodoréknál ennek négyszerese. Az Imre birtokon 30 hold sem esett egy cselédre, Fodor Kálmánnál 56. A gazdaságok korszerűsítésére az érdekelteket semmi nem ösztönözte: gépesítést az olcsó és nagy számban rendelkezésre álló munkaerő, az értékesítést — a vasút megépítéséig — a körülményes közlekedési, szállítási lehetőség kedvezőtlenül befolyásolta. A gazdaságokra a szemtermelés, a jelentős arányú rideg (legelőző) állattartás, a külterjes gazdálkodási mód volt jellemző. A korábbi szőlőkultúrát a 19. század utolsó harmadában filoxéra pusztította el. A birtokra telepítés az értékesítési lehetőségek javulása után nyert nagyobb lendületet.

11 A 19. század nyolcvanas éveiben László- és Fodormajorról ad számot az összeírás. A 20. század első évtizedében feltűnik Űjpuszta is. Az utolsó békeévben (1913-ban) Űipusztán már 36-an, Lászlópusztán pedig 16-an leltek otthonra. A~kitelepítés folyamatát segítette az a körülmény, hogy az Eötvös birtok gazdaváltása után (1905) e legnagyobb és legkonzervatívabb gazdasági helyén kisebb, az értékesítési lehetőségek iránt fogékonyabb — a kezdődő balatoni fürdőkultúrával számoló, a Veszprém—Tamási vasútvonallal megnyíló adottságokat figyelembe vevő — birtokok alakultak ki. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben a népesség gyarapodása lelassult.

36 A hetvenes évek szerény növekedését a nyolcvanas évek stagnálása váltja föl. Az 1373. évi lélekszám még 6,6%-os emelkedést mutat 1877-ben. (1060-ról 1130-ra nőtt a lakosok száma.) Egy évtizeddel később, 1888-ban az 1877. évivel azonos létszámot írtak össze, s ez a századvégen (1895-ben) is csak 1187-re emelkedett. Ujabb és jelentős veszteség adódott a következő, csaknem két évtizednyi időben: ekkor ugyanis mindössze 20 fővel gyarapodott. (1913-ban: 1270 fő) Mezőszentgyörgy népessége. A korábbi, járványok okozta pusztítások helyére a társadalmi problémákból adódó körülmények léptek. Századunk első évtizedében különösen az elvándorlás, a nagy arányokat öltő kivándorlás okozott jelentős emberveszteséget. A népesség nemzetiségi összetétele az említett évtizedben nem változott. A felekezeti megoszlás alakulására a római katolikusok további térnyerése (1877-ben 24%) és a zsidóság számának növekedése (3,7%) jellemző. A 10 főnyi evangélikusság mellett a reformátusok 77%-os arányt képviseltek. A szociális körülmények kedvezőtlenebbé válása, a népesség elszegényedésének folyamata befolyással volt a felekezeti öszszetétel módosulására. A kálvinisták számát az el- és kivándorlás is apasztotta, míg a katolikusságot a (külterületi) betelepülések gyarapították. A zsidóság letelepedését az országosan ható liberális politika mellett a hetvenes évek időleges értékesítési konjuktúrája segítette. Míg Szentgyörgy a századforduló agrárproblémáira a népesség stagnálásával (elvándorlásával) reagált, közvetlen környéke a nyílt összetűzé-