Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőszentgyörgy

megében szinte elvesznek a jobbágyok. Ez utóbb említett periódusban a helyi nemesség létszáma nemcsak stabilizálódik, hanem növekszik is. (1754. 10, 1780. 12 nemes.) E század végén alapozódik meg, majd a 19. század első felében véglegesül az a községre jellemző sajátosság, hogy a birtokállomány a nemesi ivadékok között megoszolva széttöredezik néhány százholdas középbirtokokra. A jobbágyság tulajdoni arányának szinte változatlan megtartása mellett a népesség — éppen a birtoklási arányok konzerválódása következményeként — mind nagyobb hányada zsellérsorúvá válik. A nagybirtok szétaprózódása, a paraszti birtokok jelentős részének stabilizálódása (és ennek nyomán „paraszti dinasztiák" kialakulásának meginduló folyamata) a módos parasztság és a „szegényedő" nemesség jelentős részének egymásra találását eredményezi. (Az úgynevezett „komasági" kapcsolat majd politikai tettekben kamatozódik.) Ezt a folyamatot segíti a felekezeti egység, amelyet előbb a rekatolizációs törekvések elleni védekezés fűz még szorosabbra, a későbbiekben pedig a társadalmi szabadságért és a nemzeti függetlenségért folytatott közös fellépés koronáz meg. Az összefonódottakból kerültek ki a község vezetői, esetenként még a járásé is: számarányuknál jóval nagyobb befolyással voltak a helyi események alakítására. A lakosság többségét, jelentő zsellérség számának emelkedése mellett a század első felében betelepültek (jövevények) kedvezményezettségének megszűnése, majd az egész jobbágyságra nehezedő terhek növekedése jellemző a 18. századi helyi körülményekre.

18 Az új betelepülőknél az első évekre kirótt készpénzadót (summapénzt), a kilencedből származó kötelezettséget és a „konyhára valót" a pénzbeli járandóság kiterjesztése és növelése követte. A század első felében két és félszeresére emelkedő hadiadót, majd 1766-tól megnövelt (6 forintra emelt) adóteher egységesülést teremtett a jobbágyi szolgáltatásokban. Ilyen irányban hatott a helyi 1768-beli úrbéli tabella is, amely a robotnapok számát — a helybeli évi 12 (igás) napról 52-re emelte. Tért hódított, a korábbi természetbeni szolgáltatásokkal szemben, a pénzbeli megváltás is. A veszprémi püspök pl. dézsmája ellenértékeként 1777-ben 60 forintot kapott.

19 A 18. században lényegesen módosult Mezőszentgyörgy lakosságának felekezeti összetétele. Az újratelepítés éveiben, majd az azt követő évtizedekben a protestáns hitet vallókra nehéz idők jártak. Az „új hit" fennmaradásának megakadályozását, illetve a visszatérítés hatékonyságát templomfoglalásokkal, iskolák bezárásával, a prédikátorok hitbeli tevékenységének korlátozásával törekedtek elérni. (Veszprémben 1716ban, Pápán 1752-ben került sor protestáns templom elvételére.) E módszerek II. József „türelmi rendelete" nyomán (1781.) enyhültek, váltak „türelmesebbé". Ezekben az évtizedekben Mezőszentgyörgy népességének túlnyomó többsége (1785-ben 80%-a) református. Korábban ez az arány még nagyobb volt, hiszen a század derekán mindössze néhány római katolikus (a földbirtokosok között) található a községben. A protestáns hitélet korlátozása miatt, a térítések révén, de mindenekelőtt a bevándorlások nyomán megnövekedett a katolikus népesség száma, illetve aránya. A református egyházi szolgálat és az iskolai oktatás ellátása ekkor szorosan kapcsolódott egymáshoz. Altalános gyakorlat, hogy a prédikátorságra készülők (a pápai, sárospataki és debreceni kollégiumok teológus