Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőszentgyörgy

István, Szenté Mihály, Szabó István, Csordás Mihály, Csizmadia Mihály, Machády István, Varga István, Ros Mátyás, Hajas Péter, Lender György, és Kis Péter. A bírói tisztet Szalay Ferenc látta el. A község Badics Péter és Palásty Baltazár birtoka volt. A település népessége református vallású. Templommal már a 16. században rendelkeztek. A 17. század második évtizedéből ismert Dankó József prédikátor (1610—1622 között) neve. A helyi iskoláztatás az új hit igényének (Bibliaolvasás) megfelelően megkezdődhetett, de írásbeli nyomai csak a 18. században lelhetők fel. E hit által is táplált magyar nemzetiségű lakosság állásfoglalása kifejeződött a századforduló „kuruc" magatartásában. A lakosság emlékezete őrizte meg Béri Balogh Ádám személyét, akinek Rákóczi szabadságharcában a falu népe támogatást nyújtott.

13 A harcok későbbi szakaszaiban sem változott a helybeliek állásfoglalása. Ezzel indokolják a császári katonák 1707-beli kegyetlenkedését, amikor is bosszúból felgyújtották a falut. A tűznek a helység valamennyi épülete (a kőtemplom kivételével) áldozatául esett. Elpusztult a parókia, a faluháza összes irata. (Csak 1725-től vannak ismét dokumentumaik.) A 18. század jelentős változásokat hozott a község életében. Változtak a falu birtokosai, módosult a lakosság szociális összetétele és vallási megoszlása, fölerősödtek a rekatolizációs törekvések.

16 A század első felében a korábbi birtokosok (pl. a Pálásthyák) mellett újak tűnnek föl. A század derekán pl. Hollósy János és Kenessey Sámuel. Még korábban a Bél Mátyás által említett Bódisz, Perczeg és Végheli családok. Ugyanekkor a rövidebb helyi múltra visszatekintő Hollósy ák a sajátjuk mellett zálogbirtokra is szert tettek a Pálásthyák tulajdonán. A közepesen termékenynek minősített határban a század közepén már háromnyomásos gazdálkodás folyik. Szőlőterületük — az említett lepsényi Tikacs-hegyen — többszörösére növekszik. Saját postfundualis (házhely után járó) földjeikhez bérbe vették Liter és Papvására pusztákat is. A század derekán lezajló örökösödési háború során támadt értékesítési konjuktúra nemcsak a mezőgazdasági (szántóföldi) művelés módszerét változtatja meg a háromnyomásos gazdálkodásra történő áttérés irányába, hanem ösztönzőleg hat az allódiális (majorsági) gazdálkodás kiterjesztésére is. A röghöz kötött jobbágyokból álló faluban a szabadmenetelű jövevényekből (elsősorban a betelepült zsellérekből) jelentős számú „szabad" munkaerő állt rendelkezésre. Ez a körülmény, valamint a jobbágytelkek osztódása nyomán fölszabaduló munkaerő nemcsak az all ódiumok térhódítását sarkallta, hanem az általános értékesítési konjunktúra mellett a helyi piacot is szélesítette. A vele együttjáró pauperizálódási folyamat pedig a szociális feszültségeket növelte. A tizenhetedik század végén Mezőszentgyörgyön 9 egész, hat fél, és 1 negyed telket írtak össze, amelyek lakottak voltak. Ugyanekkor 4 egész és 6 fél telek lakatlan. Negyedszázaddal később (1720-ban) 17, 1768ban 41 jobbágycsalád lakta a falut. 1785-ben a 735 főnyi népességből 37 családfő a paraszt, (2 a polgár) és e két réteg örököse címén 36 személyt tartottak nyilván.

17 A század második felében a paraszti létszám stagnált, míg a zselléresedés ütemében meggyorsult, számában jelentősen növekedett. Az 1768. évi 11 zsellérrel szemben 1785-ben már 111 zsellér állt. Csak a férfiak lélekszámát véve alapul (365 személy) a zsellérek tö-