Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőszentgyörgy

„főlegény"-e között oszlott meg, ők e helységekből származó jövedelemből fizették a legénység zsoldját. A vár élelmezése a közvetlen környék jobbágyainak kötelezettségévé vált.

9 Míg a vár tatarozása, kijavítása a tágabb környék (pl. részben Fejér vármegyei) jobbágyság (évi 12 napban megszabott) föladatköre volt. Viszonzásul — és nem minden érdek nélkül — Palota vitézei (1577-ben 100 huszár, 50 darabont és 50 német gyalogos) védelme alatt folyt a várbirtok jobbágyainak mezőgazdasági munkája, örködnek jobbágyaik fölött, elköltözni nem engedik őket. Elengedik a szolgáltatásokat ott, ahol a török megrabolta a falvakat. Ők gondoskodtak az elpusztult helységek újratelepítéséről is. Ugyanakkor területükön kívül eső hódoltsági településeket kényszerítenek adófizetésre Thury György lovasai. A század közepén (1568-ban) a török zúdít újabb csapást erre a területre. A körülmények kényszerítő hatására, a fenyegetettség hírére vagy a közvetlen veszélyt észlelve falvak kerekedtek föl, néptelenedtek el. Művelés alá vont földeket hódított vissza a természet. 1578-ban Szentgyörgy mint „villa deserta" (elhagyott település) szerepelt.

10 Ezt leszámítva a község 1544—1646 között a dikaszedők jegyzékében nem található. A 16. és 17. század fordulóján mozgalmassá válik Szentgyörgy környéke.

11 1601 szeptemberében Székesfehérvár megvívásáért folyt küzdelem, amelynek eredményeként a várost átmenetileg fölszabadították a török alól. Majd egy hónap múlva (1601. október 18-án) Nádasdy Ferenc lovasai szerzik meg a győzelmet Sárrét mellett, Hasszán nagyvezér túlerőben lévő serege fölött. A háborúskodás eredménye, hogy a fehérvári szandzsák 30 településéből mindössze 7 lakott falu maradt a 15 éves háború végére. (Sárszentmihályon pl. mindössze 4 személyt írtak össze 1617-ben.) Szentgyörgyön — amelynek beazonosítása ismét kérdésessé válik — még 1635ben is csak 2, 1638-ban 3, 1647-ben pedig 2,5 portát számláltak.

12 Fejér megye területéhez csatolt egykori Veszprém vármegyei részen a 150 éves török uralom alatt a községek fele eltűnt.

1. Csak 1696-ban találkozhatunk ismét Mezőszentgyörgy, Bozsok, Fok, Szabadi, Maros és Mezőkomárom helységek adataival. Veszprém vármegyében egyébként, a már említett 1531. évi 2220 portából 1648-ra csak 163 és fél telek maradt. Fejérben hasonló volt a helyzet. Itt 1696-ban a számba vehető 48 faluban 1459 családfőt (összesen mintegy 8000 személyt) találtak. Ez a 15. századvégi, Mátyás-kori, becsült népességnek mindössze egyötöde. Mezőszentgyörgy 30 telkének kétharmada (19 telek) 1685-ben üres puszta. A török megszállás alól történt fölszabadulást követő évtizedben Mezed Szent György-öt öt egész és tíz féltelkes jobbágy mellett egy zsellér lakta.

1

'' E 60-90 főre becsülhető népesség 186 mérővel bevethető (mintegy feleannyi hóid) földön gazdálkodott. A már ismertetett földrajzi adottságok következtében nagy területű réttel és kiváló legelővel rendelkeztek. A falu lakóinak a szomszédos Lepsény községben 20 kapás (kb. 3 holdnyi szőlejük is volt. Épületanyagot, tüzelőt szolgáltató erdővel nem rendelkeztek. A faluban ekkor a következők (családfők) laktak: özv. Kis Mihály, Varga Gergely, Kis Ferenc, Darány Féter, Németh János, Szenté