Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőszentgyörgy

Fél évtizeddel a mohácsi csatavesztés után — a növekvő veszélyre tekintettel —• olyan törvényt hoztak, hogy minden 3 forintot elérő, vagy azt meghaladó vagyonnal rendelkező telek után 1 forint adót kell fizetniük az érdekelt jobbágyoknak." A fizetési kötelezettség kiterjedt az egyházi nemesekre és a szabadosokra is. A főpapok és a főurak — felajánlásuk alapján — ,,saját erszényükből" 20 dénárt adományoztak. A lelkészek fejenként 1 forinttal, egyházi javadalmazottak főpapjaik által megszabott összeggel adóztak. 1542-tőt követően a rovásadó mértéke már jobbágytelkenként 2 forintra emelkedett, amelyből változatlanul 1 forint a közvetlenül hadi célokat szolgáló összeg. (A nemesség ekkor vagyona hatvanad részével köteles a terhekhez hozzájárulni.) 1543-tól — Székesfehérvár és Palota elfoglalását követően — csak a 6 forintnál kevesebb vagyonú jobbágy, továbbá a zsellér mentesül a fizetés alól és — a tényleges helyzetből származó problémákat elismerve — a hódoltság alatt élők (kétfelé adózók) csak fele adót fizettek. Az elkövetkező években a rovásadó öszszege jobbágytelkenként általában 2 forint maradt. Az adóösszeírások a terhek mellett arról is tájékoztatnak, hogy milyen változások következtek be — a török hadjáratok nyomán — az adózók számában, különösen az adózás alapjául szolgáló jobbágy telkek tekintetében. Az említett 1531-es összeírás — annak ellenére, hogy pl. Palota ura, Móré László elfoglalt birtokaira be sem engedte a rovókat, ezért a nyilvántartás hiányos, Veszprém vármegyében mégis 2220 és 1/4-ed portát írtak össze. Ekkor Mezőszentgyörgy 7 adózó és 3 üres portájával még lakott település.' Az említett felégetést követően a megyei porták száma 1444-re csökkent. A negyvenes évek második felében végrehajtott támadások, illetve az 1552. évi hadjárat nyomán még nagyobb arányú pusztulás következett. Az említett hadjáratot közvetlenül megelőzően 726 és 1/2 adózó portát írtak össze (amelyből 88 volt „szabad", azaz megszállástól mentes), a hadjáratot követően már csak 76 szabad és 424 hódolt portát találtak. Negyedszázad alatt a megyebeli porták számának csak 22,5%-a maradt meg, illetve annak is csak 15.2%-a volt magyar kézen. A török uralom ezen a területen teljessé a 16. század közepére vált. A mai Fejér megye területe a Budai elajet (helytartóság) fehérvári és simontornyai szandzsákjainak (közigazgatási kerületeinek) részévé vált. A két hatalom végvidékén a kettős adózás érvényesült.

8 A meghódított terület „rdjá"-ja (szolgája) függetlenül attól, hogy jobbágy vagy nemes volt, kapuk alapján kivetett fejadót fizetett. Egy Szentgyörgy nagyságú (50 körüli lélekszámú) település a gabona tizedével, kapunként 50 afccse-val és még 6-8-féle címen adózott. Egy kapura vetítve mintegy évi 300-400 akcse értékben. Ez a háromféle török hűbérbirtok közül közelebb állt a ziamethez (egyéni hűbérbe adott birtokhoz), mint a zsold helyett adott, kisebb jövedelmű falvakhoz. Ezt a szintet Szentgyörgy a 16. és 17. században ritkán érte el. A török birtokfelosztás ellenére a magyar tulajdonos változatlanul ragaszkodott a megszállás előtti birtokviszonyok fenntartásához, és vele — a most már felére mérsékelt — jobbágyi szolgáltatások érvényesítéséhez. Működött a vármegye tisztikara, folytak a bíráskodások és a birtokperek. Az adózók mind a török, mind a magyar összeírásokban szerepeltek. , A Palotához közvetlenül kapcsolódó várbirtok (pl. Szentgyörgy is, 66 más faluval együtt) Thury György kapitányságának kezdetén, 20 q* 131