Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőkomárom

A község képét a két templom uralta. A népességet 254 lakóház fogadta magába.

58 A házak túlnyomó többsége ekkor tömött sár-, illetve téglaépület és ötödük rendelkezett cserép-, pala-, illetve bádogfedéllel. Ugyanilyen arányt képviseltek a zsindellyel és deszkával fedett épületek is. 199 ház náddal, illetve zsúppal takart. A jelentős arányt képviselő mezőgazdasági munkások közül 46-an saját házzal nem rendelkeztek. A két jelentős egyház tagjainak anyakönyvezése helyben történt. Az igazságszolgáltatás szervei közül az illetékesek az enyingi járásbíróság és a veszprémi törvényszék voltak. Az adóhivatal szintén a járási székhelyen (Enyingen) volt elérhető, míg a csendőrőrs Balatonkenesén állomásozott. Posta- és táviróhivatal helyben állt a lakosság rendelkezésére. A község vasútállomása (Mezőkomárom—Városhídvég) a szomszédos településsel közös volt. Az első világháború újabb megpróbáltatásokat hozott a nagyközség lakosai számára. A kitörést követő és rövid ideig tartó hazafias felbuzdulást a kedvezőtlen harctéri hírek, de mindenekelőtt az emberveszteségről szóló értesítések hamar lehűtötték. A drágaság, az élelmezési nehézségek, a meg-megújuló rekvirálások és hadikölcsön-j egyeztetések, a napi 57 filléres hadisegély fokozták azokat a nehézségeket, amelyek a bevonult családfenntartók hiányában az otthonmaradottakra zúdultak. Az ő munkájukat az asszonyoknak és gyerekeknek kellett átvenniök. A háború alatt munkára kiadott (főleg orosz) hadifoglyok elsősorban az uradalmak, gondjain könnyítettek. Egy részük a Sió mederszabályozási munkálataiban vett részt. Mezőkomárom és Városhídvég térségében is.

29 1915-ben a járványveszély (kolera) réme okozott riadalmat a községben, majd a háború befejező szakaszában az egyre növekvő élelmezési nehézségek, a sűrűsödő kölcsönjegyeztetések és az eldurvuló rekvirálások növelték a lakosság elégedetlenségét. A. rekvirálásoktól tartva és a szükségtől hajtva 1917 májusában a pusztai cselédség több helyen 3 havi járandóságát előre megőrlette.

60 1918 tavaszán, amikor jószerivel a 7. kölcsön jegyeztetését még le sem zárták, már megkezdték a 8. végrehajtását. A helyi elkeseredett hangulatot a Sió-csatorna építésén dolgozó orosz hadifoglyok hazai híreik terjesztésével fokozták. Amikor az uradalmak a konventiók további csökkentését rendelték el, a rekvirálások pedig egyre „mohóbbá" (a körültekintést mellőzőkké) váltak, az uradalmakban a munkafegyelem tovább lazult, az Önálló gazdálkodók pedig a vetésterületet csökkentették: az ősziek vetése járásszerte minimálisra (a saját szükségletet méltányló területre) zsugorodott. 1918 őszén a frontról hazatérők a sokhelyütt elmaradt, vagy hiányosan folyósítottnak ítélt hadisegélyek kifizetését, az élelmezési helyzet javítását, munkaalkalmat és a földet követelték. A polgári forradalom híre táplálta reményeiket, de az azt követő hetek földosztás körüli huzavonái ezt az év végére elapasztották. A korabeli gondokra mutat rá Pajsay Antal mezőkomáromi, volt nyugdíjas MÁV-pályaőr frontról hazatért fiának levele, aki az elmaradt hadisegélyek ügyében fordult a járási főszolgabíróhoz.

61 Apja a 33. számú őrházban teljesített szolgálatot, majd nyugdíjba vonult (havi 42 korona nyugdíjjal). 1917 nyarán elhunyt, és az özvegy 21 korona nyugdíjból a legnagyobb nyomorban élt. „Senkinek sem jutott