Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács: Mezőkomárom
fölzárkózott, hanem jelentőségében le is körözte azt a fiumei, majd a nyolcvanas években elkészült dombóvári vasútvonal. (Az előbbi az uradalom északi, az utóbbi a déli — mezőkomáromi — részét érintette, illetve szelte át.) A nyomvonalak kiépítése az uradalmak szolgálatában állt. Az értékesítési lehetőségeket az uradalmak tudták elsősorban kihasználni. A gazdálkodás módja tekintetében kialakult különbség az uradalmak javára billentette a mérleget/'" A szóban forgó Batthyány birtokon—• különösen a kiegyezést követő időszakban — gyors ütemben tértek át a váltógazdálkodáson alapuló földművelésre. Ugyanekkor az uradalom falvaiban — még a század utolsó évtizedében is — a háromnyomásos gazdálkodás . a meghatározó. Míg a paraszti birtokon a föld pihentetésével (ugarolásával) törekedtek a termelőerő fönntartására, addig az uradalmakban — már a század közepétől kezdve, majd fokozódó intenzitással, az istállózó állattenyésztés térhódításával párhuzamosan, szerves trágyázással biztosították a talajerőt. A legelőterület feltörése következtében megnövekedett szántóterület biztosította ekkor az igényelt termésnövekedést, mert sem a szervestrágya gyarapodása, sem (az ,,olcsó munkaerő"' következtében) a mérsékelt ütemű technika alkalmazása az átlagok emeléséhez önmagában nem volt elegendő. Jóllehet, mind a korabeli adó —, mind a hitelpolitika egyaránt a nagybirtoknak kedvezett. A század utolsó évtizedében a Mezőkomárom területére eső Batthyány birtokon haszonbérlőket találunk/'' Ezeknek a nagybérlőknek a gazdaságát és a helyi, római katolikus egyház tulajdonát alkotta a határ 52,6%-á. (3759 kat. hold.) A Batthyány család atyafisága ugyanis a 19. század utolsó harmadában — a korszerűsítés terheit és az értékesítés kockázatait nem vállalva — bérbe adta birtokait. A 19. század végén Draskovich Iván gróf 2889 kat. holdnyi helyi birtokát — a lajoskomáromi hátárban is érdekelt — Wertheim Miksa fiai bérlik. A másik gróf: Draskovich György 736 holdját pedig — a szomszédos községben honos — Bibó Dénes bérli. A 100 holdon felüliek között szerepelt az egyházi tulajdonban lévő 134 kat. hold, amelynek haszonélvezője Schlacker Károly plébános. A komáromi határban fekvő nagybirtokok több, mint 80%-át bérlő Wertheim fiúk területének közel 70, Bibó Dénesének több, mint 60, a katolikus egyházénak pedig 90%-ot meghaladó része szántó. A szemtermelésre berendezett gazdaságok közül legelővel csak a két legnagyobb bérlő rendelkezett. (494, illetve 181 kat. holddal.) Az összesen 678 kat. holdnyi (községbeli) legelőkön mintegy négy és félezer (urasági) jószág található. Az állomány 70%-a a Wertheim fiúké (2000 juh és 800 sertés). A maradék 30%-on — egyenlőtlenül — Bibó Dénes (1119 juhval és 102 sertéssel), valamint a plébános (7 sertéssel és ugyanannyi szarvasmarhával) osztozott. A három birtokon összesen 383 szarvasmarha és 101 ló található. A bérlők által birtokolt géppark háromnegyed része a Wertheimeké, Bibó Dénes birtokában a géppark 22,5%-a állt. E két nagybérlőnél már jelen van a lokomobil, a járgány és a cséplőszekrény (egyenként 3—3 darabbal). A magtisztítást 10 rosta és 4 trieur végezte. A szántást — mindhárom birtokon — 106 (vas-)eke végezte, az elmunkálást 29 borona, illetve 15 henger, a szállítást. 57 igás szekér látta el. A nagybirtokokon 8* 115