Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőkomárom

összesen 111 (munkavállaló) cseléd tevékenykedett. A cselédség több, mint 80%-át a Wert/ieim-bérleten foglalkoztatták. Az ott dolgozó 90 személlyel szemben a Bibó-bérlet 18 és a plébánia 3 cselédje állt. A múlt század hetvenes éveinek elején a község határában SzentMihalyja és Tisztavíz puszták és a Topány nevű major találhatók. Az említett évtized végéről még Kenyérmező pusztáról történik említés. A puszták benépesülése a múlt század második felében ment végbe. A község 1877-beli népességének (1602 fő) mintegy harmada pusztai, külterületi lakos.

48 A hatvanas évek természetes szaporodást meghaladó lélekszámnövekedése, majd a felekezetek közötti arány lényeges változása, a katolikusok (1888-ban 920 fő) javára (504 reformátussal és 57 evangélikussal szemben) azt jelzi, hogy a betelepülők (pusztákra telepítettek) nemcsak a katolikusok közül kerültek ki, hanem egyúttal a község legszegényebb rétegét is alkották, lévén nagy részük uradalmi cseléd. A nagybirtoktól elkülönülő, de tőle nem függetleníthető világ a község belterületi népessége, köztük a földdel rendelkezők rétege, ök a határ 3390 kat. holdnyi területét birtokolták/'

0 Termelési technikájuk elmaradt a nagybirtok mögött és a velük való versengésből vesztesként kerültek ki. A tehetősebb gazdák számára a falun belül elegendő számú munkaerő állt rendelkezésre, hiszen a századfordulót követő évtizedben már az összes népesség 60%-a cseléd, — gazdasági munkás és napszámos sorban élt. A félévszázad óta pauperizálódó népességen belül, a vagyonuk töredékét őrzők számára a közéleti részvétel lehetősége adott erkölcsi tartást: belőlük kerültek ki a község vezetői csakúgy, mint az egyházak világi elöljárói. A századforduló körüli kivándorlás hullámai viszonylagosan felértékelték az itthonmaradt szegényeket. Dunántúlon például Veszprém megyében voltak legmagasabbak a gazdasági cselédek járandóságai.'

10 Ezzel nemcsak a kivándorlást törekedtek megakadályozni, hanem — mint az előzőekben láttuk — az uradalmakba történő telepítést is könnyítették. A gazdasági cselédek járandóságának éves értéke meghaladta az 500 koronát. A nyári mezőgazdasági munkából élő nincstelenek, törpebirtokosok aratáskor 1/9-edtől 1/16-todig terjedő részért dolgoztak. Egy kat. hold learatása pénzre átszámítva 8,91 koronát jelentett. A szerződésbeli kötelezettségek a nyári munka (aratás) feltételéül gyakran a tavasziak (pl. a kukorica) megmunkálását és az őszi betakarításban való közreműködést is tartalmazták. A szokásosnál alacsonyabb díjtételek mellett. Századunk első évtizedeiben az enyingi járás területén mezőgazdasági munkássztrájkok robbantak ki. Az 1905-ös megmozdulásra a kormányzati válság is ösztönzőleg hatott. A sztrájkolok érvelése így szólt: „ ... ha az urak megtagadták az engedelmességet (t. i. a kormánynak) ... Ha a törvény már nem parancsol, ha adót nem kell már fizetni, katonát nem kell állítani, a kormány rendeleteit nem kell végrehajtani, akkor miért kelljen éppen neki az ő kötelességéhez ragaszkodni.. ."'

i 1905 júliusának első napjaiban a Wertheim testvérek pusztáin (köztük Szentmihályfán és Tisztavizen) a gazdasági cselédek megtagadták a munkát. Beszüntették a tehenek fejesét, a telefondrótot átvágták. Kenessey főszolgabíró azonnal intézkedett. 60 embert Enyingre kísértetett. Az aratást megtagadók közül 56-ot egyenként 60 napi elzárásra és 100 korona pénzbírságra ítélt. De a munka elvégzése érdekében szabadlábra helyezte őket, azzal, hogy a