Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőkomárom

Eltérő indíttatású, de azonos következményt produkáló esetek sora, majd a tavaszi hadjárat sikerei, és egyes forradalmárok követelései nyomán, a kormány április 19-én úrbéri rendelkezést bocsát ki. Ebben a majorsági vagy úrbéri tisztázatlan jogállású földek tulajdonának egyértelmű megállapítását rendelik el, megtiltva az önkényes foglalásokat. A jogszabály sajátos értelmezést kapott a helyi parasztság körében, azon belül is a zsellérek között. 1849 májusában az enyingiek, majd a siómarosiak, a mezőkomáromiak, a fokszabadiak és a siófokiak „önkényes földfoglalást" végeztek, állataikat uradalmi területen legeltetve/'

1 A mezőkomáromiak (az enyingiekhez hasonlóan) még az urasági réteket, lucernásokat is „pusztították". Huszár Pongrác június 12-én és 13-án saját hatáskörében a kártevők elleni eljárást lefolytatta. A megye azonban az okozott kárt (a lajoskomáromiak által végrehajtott urasági rét „tökéletesen való lelegel telesével" együtt) a térített összeg négyszeresére taksálta, s az ügyet törvényszék elé utalta. Június derekán az említett helyekről 16 személyt — köztük 4 mezőkomáromit — kísértek Veszprémbe. A felsorolt helységek közül egyedül Mezőkomárom követelte rabságba vetettjeinek szabadon bocsátását. E paraszti megmozdulásokat az 1848-ban elindított jobbágyfelszabadítás megoldatlanul hagyott problémái, a végrehajtás következetlenségei ösztönözték. Helyileg — a megmozdulások célját és végrehajtását tekintve — befolyásolták a harmincas és a negyvenes évekre visszanyúló regulációk, részrehajló voltuk és önkényes végrehajtásuk következtében. Veszprém vármegye településeinek 40%-ában lezajló paraszti megmozdulások hajtó ereje a kisemmizettek föld iránti vágya volt. Ez összekapcsolódott Kossuth nevével. A felszabadítást személy szerint neki, míg annak veszélyeztetettségét (és az ezzel magyarázott következetlenségeit) a császári háznak tulajdonították. A forradalom nagy vívmánya maradandónak bizonyult, még akkor is, ha a további fejlődésének irányát és ütemét a nagybirtok érdeke befolyásolta, rendezését császári hatalmi parancs (1353-ban) szabályozta. A forradalom leverését követő években ütközési felület a legelő kérdése, a maradvány- és irtásföldek tulajdonának rendezetlensége, a nem úrbéres földek utáni szolgáltatások kérdése. A nincstelenek helyzetének megoldatlansága. Az urasági tulajdonban lévő majorsági földek közé ékelődő paraszti telkek megközelítésének problémája, stb. Az 1853-as császári pátens a jobbágyfelszabadítás eredményeinek leszűkítésére törekedett. Rendelkezése szerint a majorsági zsellértelkek, a maradványföldek, a faizás tekintetében a parasztok számára megváltási kötelezettséget írt elő, fenntartva a szőlődézsmát. A vitatott földeknél pedig az igényjogosultság bizonyítását írta elő. Mind ez utóbbival, mind a legelő- és erdőelkülönítéssel, valamint a tagosítás elrendelésével a földrablás, a hosszan tartó pörösködések útját nyitották meg. A század derekán jellemző népesedési körülményekre Fényes Elek mutat rá (1351)/'

2 Ekkor Mezőkomárom lakossága 1563 fő. A felekezetek közötti arány kiegyenlítődés irányába mutat: a római katolikusok száma 780 fő, míg a reformátusoké 773. Rajtuk kívül még 10 főnyi zsidó népes8 FMTÉ 22. 113