Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőkomárom

beérte őket. Az Ozora fölötti Tóti-pusztánál Csapó Vilmos nemzetőrei álltak a visszavonulók útjába. A nemzetőrök cselhez folyamodtak a túlerőben lévő ellenséggel szemben és körbejárták a Kálvária hegyet. A „vélt túlerő" előtt október 7-én Róth közel 10 000 főnyi serege letette a fegyvert. A „csatát" eldöntő nádasbeli „csikasz kölykök" között ott voltak Lajos- és Mezőkomárom Huszár Pongrác vezette nemzetőrei. Az ellenség visszaverésére reguláris hadseregre volt szükség. E seregbe Veszprém megyének 3036 főt kellett kiállítania.

38 A sorköteles 19—22 évesek összeírását szeptember közepére fejezték be. Októberben a megye jóváhagyta a kivetést, novemberben megkezdődött a sorozás. A veszprémi körzetben (ahova Mezőkomárom is tartozott) december 5-ig az előirányzott 1738 főből 864-et állítottak elő. Mezőkomárom az előírt létszámot (23 honvéd) 9 híjával teljesítette. Az újoncozást akadályozta (más tényezők mellett) az, hogy október 12-én Mezőszilason kolera ütött ki, amely november 30-án már Mezőkomáromban is szedni kezdte áldozatait: két nap alatt nyolcan váltak a járvány áldozataivá. A hó végén és december elején itt 9 nap alatt 98 újabb megbetegedés történt. Közülük 18 halálos volt. A tiszti főorvos véleménye szerint a betegségben okként szerepel, hogy a nép „júniustól tele van epével, mint volt 1831-ben, 1836ban és 1845-től mindezideig". Ez a diagnózis inkább az újoncozás szociális nehézségeit alkotó problémákra utalt, mintsem a megbetegedés konkrét okára. És ilyen vonatkozásban igaza volt. Néhány környező községgel együtt Mezőkomárom is adós maradt a kiszabott létszám teljesítésében. A magyar sereg móri veresége (december 30) után a kérdés elvesztette időszerűségét. 1849 január közepén Veszprém városa, majd a megye osztrák megszállás alá került. (A megszállás április 26-ig tartott.) A kikényszerített hódoló nyilatkozatot a fegyverek begyűjtése, a statárium elrendelése követte. A falvak népe ezeknek a parancsoknak több helyütt ellenállt.

3 (Pl. Szilason, Mezőkomáromban, Siófokon és Enyingen.) Burits tábornok fegyveresei (február 3-ika és 24-dike között) ezeket a megmozdulásokat megfékezik. Korlátozzák a lakosság mozgásszabadságát, a fegyverhasználatot engedélyhez kötik. A megszállás nyomán a korábbi szociális töltetű népi megmozdulások nemzeti jelleget öltenek. A parasztság addig elért eredményeinek veszélyeztetőjét látja a megszállókban. Sokan adtak hitelt azoknak a híreszteléseknek, hogy akik a hazát szolgálják (különösen pedig az annak védelmében sebesült honvédek) földet kapnak. Ezek a hírek feledtetni látszanak az őszi bordézsma problémáit, a téli faizás gondjait és az elmúlt tavasz legeltetéssel kapcsolatos nehézségeit. A kedvezőnek remélt közeli jövőt az osztrák megszállás ténye, az uradalmak magatartása látszik veszélyeztetni. Legalábbis Mezőkomárom környékén így gondolták. Az 1849. évi tavaszi vásárkor ugyanis megismétlődött az előző évi esemény/'

0 Miután a kiváltó okot megismétlik, már jól előre — katonaság kirendelésével — biztosítják a március 27—28-diki vásár zavartalanságát. Escherich katonáinak köszönhették, hogy a vásározók tiltakozása incidensek nélkül zajlott le. De éppen az a körülmény, hogy a magyar nagybirtokos és az osztrák katonaság fogott össze továbbélő feudális jogkör védelmében, megerősítette annak tudatát, hogy az ő összefogásuk a további társadalmi átalakulás legfőbb akadálya.