Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács: Mezőkomárom
kes, 15 egésztelkes és egy másfél telkes mellett, egy orvostudor (Encz Ferenc) és a jegyző (Bedő József) szerepel. A Nemzeti Örsereg tagjai között 12 tizedes (Propotnik Lőrinc, Schlákker József, ifj. Balogh György, Molnár Ferenc, Major András, Juhász György, Torma István, Pula István, Baranyai János, Mars György, Al. Vincze Ferenc és Vizi József), két őrmester (Baranyai István és Bori István), három hadnagy (Felhécz József, Ódor János és Bedő József), valamint egy kapitány (Encz Ferenc) szerepelt. Az összeírás tájékoztatást nyújt a 20 és 50 év közötti férfiak szociális összetételéről, mivel a telektulajdon mértékét tette a lajstrombavétel feltételének. A kimutatásban szereplő 123 telkes jobbágy között mindössze egy másfél telkes (Lázár Péter) szerepel a 15 egésztelkes mellett. Egésztelekkel rendelkezett: Vizi Ferenc, Vizi József, Streidt Gáspár, Barabás József, Lázár Mihály, Fejes János, Balogh Ferenc, Pulai Viga József, Baranyai István, Borsos György, Saliga István, Kiss József, Molnár Ferenc, Schlákker József és Vincze János. Az összeírásból kitűnik, hogy közel nyolcvan év alatt nagyarányú elaprózódás ment végbe a jobbágytelkekben. Az előző évszázad 70-es éveinek 81 jobbágytelkéből egészében 16 érte meg a jobbágyfelszabadítást. (Az egyetlen másfél telekkel együtt.) A többiek elaprózódtak, töredék telkekké váltak, illetve a község határának — különösen a 19. század elejei — jelentős módosulása következtében más helységhez kerültek. De a legjelentősebb változást a majorsági gazdálkodás kiterjedése idézte elő. Az uradalom részéről több ízben végrehajtott regulációk, a legelőelkülönítések nyomán adódott jobbágy megrövidítések azt eredményezték, hogy a 19. század közepére a földesúri tulajdonban álló földterület meghaladta a volt jobbágyi tulajdont. Az évtizedek alatt végbement változást az 1948-as törvények nem mindenben a volt jobbágyok, illetve a zsellérek igényének megfelelően rendezték. Ezért a forradalom eseményeit át meg át hatották a radikálisabb változást igénylő paraszti követelések. Mindezek ellenére, amint ez a veszprémi alsó járás szolgabírójának május 20-i jelentéséből kiderül, az új törvények itt is „tisztelettel fogadtattak, a szőlődézsma és a kuriális zsellérek tartozásainak fennmaradása iránt azonban elégedetlenség mutatkozott". 3 " Ezek a fenntartások és az említett megmozdulások nem hatottak gátlólag a nemzetőri összeírások alkalmával. Amint a továbbiakból kiderül a kisbirtokosok, nemesek mellett és a féltelkeseken túl negyedtelkesek, mesteremberek, sőt házas zsellérek is voltak az önkéntesek között. Voltak települések (Fokszabadi, Siófok), ahol az önkéntesek aránya elérte a nemzetőrök felét. A helyiek közül Jámbor István kuriális zsellért (21 éves volt) nyilván a haza iránti szeretet ösztönözte a hon védelmére. Az ország veszélyeztetettsége egyelőre tompította a szociális feszültségeket. A helyi állásfoglalásokat befolyásolta, hogy Jellasics serege elérte a Sió vonalát. E térségben Répássy őrnagy parancsnoksága alatt álló elővéd, 1848. szeptember 23-án azt jelentette, hogy az ellenség elérte, de még nem kelt át a folyón. 37 A siófoki és a mezőkomáromi átkelőhelyeket védő VII. magyar hadtest feladata az ellenség hadmozdulatainak késleltetése volt, hogy a magyar erők összpontosítása Fehérvár térségében végbemehessen. A déli irányból, Ozora felől előretörő Roth tábornok seregének e térségben kellett volna egyesülnie Jellasics katonáival, és együttes erővel Buda irányába előretörni. A két erő közötti összeköttetést a mezőszentgyörgyiek 17 futár agyonverésével meghiúsították, miután a pincehelyiek Roth utánpótlását semmisítették meg. Az időzavarba került és tájékozódását veszített Roth lekéste a pákozdi csatát és visszafordult dél felé. A kálózi nép megállította seregét, Perczel Mór és Görgey Artúr pedig
