Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács: Mezőkomárom
vány. Mezőkomáromot augusztus 19-én érte el. A veszprémi főszolgabírói járásban (ahová a község is tartozott) Komáromban volt a legnagyobb arányú pusztítás. Itt az 1478 főnyi lakosságnak több, mint 8%-a vált a járvány áldozatává. A helyi 127 főnyi veszteséghez hasonló arányú elhalálozás csak Enyingen és Balháson (Mezőszilas) történt, 7% körüli veszteséggel. Az elrendelt közlekedési zárlat érvényesülését lehetetlenítette, hogy a Fejér megyei uradalmakban munkát vállalt Veszprém megyeiek hazajártak, és akaratuk ellenére a kór terjesztőivé váltak. Közel félesztendei pusztítás után a járvány megszűnt. Az 1832. február 13-án kiadott zárójelentés szerint a megye lakosságának mintegy 4° o-a esett a járvány áldozatául. A 19. század negyvenes éveiben a legelők birtoklása körül élesedik az ellentét az uradalom és a falu lakosai között. 3 '* Nem sokkal a forradalom kitörése előtt az uradalmi kezdeményezésre végrehajtott legelőelkülönözés a nyílt összetűzések szikráit hintette el, amely 1848 tavaszán az egész környéken, különböző formát öltve, fellobbant. A sort a szilasbalhási kuriális zsellérek lázadása nyitotta meg. Március 27-én Huszár Pongrác szolgabíró úrbéri törvényeket ismertető szavai nyomán több napig tartó lázadás tört ki. Lángra lobbantója az volt, hogy — az ismertetés nyomán kiderült — az uradalom árendásai nem jogosultak a földre. Az árendafizetést megtagadták mintegy kétszázan, és követelték: ,.az urak nekik is adjanak földet, mert különben nem fog jó lenni". Megmozdulásukat 30-án katonaság igénybevételével fékezték meg. Példájukat a mezőkomáromiak követték. Az április 10 és 11-i vásárt csak századnyi katonaság jelenlétével tarthatták meg. A vásározók megtagadták a helypénz fizetését az uradalom számára. Arra hivatkoztak, hogy ez a régi (feudális) rend továbbélésének maradványát jelenti. E királyi (kisebb) haszonvételi (vásár-)jog fennmaradása különösen akkor váltott ki széles körű felháborodást, amikor a ruhavásáron nagy számban megjelenő nemesek, kiváltságaikra hivatkozva, a helypénz fizetésétől elzárkóztak. Farkas Imre az összetűzés elkerülése céljából a helypénzszedést beszüntette. Hozzájárult a színhely áthelyezéséhez is: a vásárt — Huszár Pongrác szolgabíró korábbi javaslatának megfelelően — az uradalmi „ügyvivő" a marhavásárra tétette. A felforrósodott légkörben folyt — május folyamán — a közrend fenntartására rendelt nemzetőrség felállítása, illetve az azt előkészítő összeírás végrehajtása. A kiadott rendelkezés szerint a felveendőknek legalább fél telekkel kell rendelkezniük. Ezt figyelembe véve és az értelmiségi foglalkozásra, valamint a 20 és 50 év közötti korhatárra tekintettel folyt Mezőkomáromban is a „Nemzeti Örseregnek . . . öszve írása". 3 ' A lajstrom 125 személy adatait tartalmazza. A kitűzött korhatár felső határát Viga Lázár József lépte túl, 51 évével. Öt — másik két társával, mint önkéntest — az ügy iránti lelkesedés állította a zászló alá. A számba vettek között egyébként öt testi fogyatékos is szerepelt. Tanulságos a jegyzék „polgári állása" címet viselő rovata. Ebben, 107 féltel-
