Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőkomárom

beszűkülése miatt), visszaesett a jobbágyok állatállománya.11 A húszas évek végén gondozásukban (a meddőkkel együtt) mindössze 20 tehén állt. Minimális a növendék jószágok száma is. (Tinó és üsző mindössze 4 db.) Az egyéves juhokból 110-et, a hasonló korú sertésekből 52-tőt vettek számba. Viszonylagosan kedvezőbb a lótartás helyzete. A 230, három évnél idősebb ló jelenléte arra utalt, hogy minden második adózóra jutott l-l belőlük a helységben. Ez a helyzet jelezte a vonóerőben bekövetkezett radikális változást (az ökrök felváltását), de egyúttal az intenzívebb talajművelés és a gyorsabb (hosszú) fuvarok irányában történt elmozdulást. A századfordulót megelőző, illetve követő évtizedekben a lakosság számának növekedése lelassult. Míg az úrbérrendezés időszakában (különösen 1771 és 1785 között) a mezőváros lélekszáma 234 fő (25%-ot meghaladó) emelkedést mutat, addig 1785 és 1829 között csak 77 főnyi (mindössze 6,7%-os) a gyarapodás."

1 Az úrbérrendezés viszonylag pozitív (pl. a remanenciális földek szétosztása nyomán keletkezett) hatását a századfordulón a majorsági gazdálkodás kiterjesztését célzó törekvések váltották fel. Ezek fokozódó mértékű realizálásai az uradalom részéről, ha nem is kizárólagos érvénnyel, de befolyásolták mind a lélekszám alakulását, mind a népesség szociális összetételét. Mezőkomáromban a század második évtizedében az adózók számát figyelembe véve, a zsellérek aránya csaknem 25%, és közülük felének háza sem volt. Az 1828-as összeírás'

1 szerint, a helység közepes termékenységűnek minősített földjén, számukra az aratás, a cséplés és a szőlőművelés jelenthetett munkaalkalmat. Az ipart űző műhelyekben 3 szabó, 1 kerékgyártó, 9 takács, 1 csizmadia és 1 szűrszabó dolgozott. Az egészségügyi ellátást 1 bába képviselte. A katolikus iskolamester munkáját egy segédtanító könnyítette. A falu lélekszáma 1829-ben 1227 fő volt. A két főutcából és több kisebb utcából álló település lakóinak közel fele református. ,,Oscolarector"-uk javadalmazása, az 1825-ben kelt díjlevél szerint, készpénzben 12 ezüst.

:;- Természetben 24 (pozsonyi) mérő búza, 12 font hús, 25 font só, 10 font faggyú, 2 öl fa. Egyéb javadalma: 6—6 kila őszi, illetve tavaszi alá való szántóföld, 2 kila alóli réti föld. 3 szekér széna, 1 (pozsonyi) mérő alá való kenderföld. A bor collecta (járandóság) mennyisége a „mindenkori terméstől függően". A tanulók rnindengyikétől járt (volna) neki 1 mérő tavaszi gabona, 1 csirke és 6 korona fűtőpénz. A díjlevélben foglaltak nem jártak minden esetben kötelező érvénnyel. Sem a szülők, sem az uraság részéről. A díjlevél 13. pontjára hivatkozó jegyzőkönyv szóvá teszi: „Vót egy nád nyilas, melyet az uraság a maga részére lefoglalt, melyben lehetett 300 kéve nádat veretni. Ami csak volt, azt is az iskolarector javadalmához számítják". A gyér javadalom ellenére — amint ezt egy később kelt feljegyzés tanúsítja: ,,A tanító szorgalmasan végzi feladatát, egy évben mindkét vizsgát megtartja, az előírás szerint." Ekkor (1845 novemberében) 538 lelket számláló gyülekezetnek 62 gyermeke tanult a mester keze alatt. (28 fiú és 34 leány.) Az 183l-es esztendő második felében súlyos csapásként nehezedett Veszprém megyére is az országban nagy pusztítást okozó kolerajárvány." A veszedelem Fejér megye felől érkezett. Veszprém megyei góca Várpalota volt. Ott az első megbetegedések augusztus második hetében fordultak elő. Nyár végén már a megye 102 településén pusztított a jár-