Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőkomárom

község volt az anyaegyháza. Hozzá tartozott Enying mezőváros, Tiszta Víz praedium, Város Hídvégh és Falu Hídvégh, valamint Ein Haus (Egy ház) ezer főt elérő katolikussága. A század végére az egyház anyagilag a korábbinál kedvezőbb helyzetbe került, amit pénzkölcsönzése támaszt alá. (Mikulits Jánosnak adott kölcsönt ugyan nem kapják vissza, de a megye közgyűlésének segítségével nevezett birtokára betábláztatják.) Az úrbéri tabellából"* megállapíthatóan Mezőkomárom lakosságának többsége örökös jobbágy. A 18. század utolsó évtizedeiben jelentőssé válik mellettük a szabadmenetelű árendások rétege, a saját házzal nem rendelkezők tömege, akik a taksán (Taxa feudális) kívül más kötelezettséggel nem tartoznak. A szabad munkaerő jelenléte a napóleoni háborúk nyomán keletkezett gazdasági konjunktúra kihasználását, a nagybirtok majorsági gazdálkodásának kiterjesztését; a gyarapodó létszámú kézművesek az oppidum jelleg erősödését tették lehetővé. Egyértelművé válik, hogy a település közvetlen környéke mint „mezőkomáromi uradalom" szerepelhessen a Batthyánynk sármelléki birtoktestében. A mezőkomáromi székhelyű uradalom jelentőségét érzékelteti, hogy jövedelme a 18. század utolsó harmadában már erősen megközelítette az enyingiét."' A növekedés üteme — arányaiban — mintegy kétszerese az enyinginek. A napóleoni háborúk kezdetén (1794) a mezőkomáromi magtár búzából 5520, kétszeresből 5329, árpából 2092, zabból pedig 9386 (pozsonyiban számított) mérőt vételezett be. A dunántúli Batthyány uradalmak igazgatási költségeinek (1798. évi) adatai szintén a mezőkomáromi jelentőségét igazolják. A ráfordítások tekintetében ez az uradalom (az 5 közül) a 4. helyen állt, ugyanakkor tisztségviselőinek fizetési összegét, útiköltségét és napidíjait véve figyelembe a 2., illetve az 1. helyet foglalta el. Az értékesítés konjunktúrája a gazdasági, a termelési lehetőségek fokozottabb kihasználására sarkallta Batthyány Lajos herceget, hogy uradalma területén a munkajáradékra alapozott gazdálkodás kiterjesztésével újabb munkaerőkre tehessen szert.*

5 Ezért a századfordulón telepítésbe kezdett. Az 1802-vel induló és a század első évtizedével záródó telepítés eredménye új falu: Lajoskomárom létrehozása. A Hegedűs György fő-jószágkormányzó által irányított akció érintette Mezőkomárom területét. E mezővárostól a telepítés céljára mintegy másfélezer hold (1100 négyszögölével számolt) szántót, majd 1300 holdnyi legelőt vettek igénybe. Erre a területre Dunántúl hetységeiből 112 jobbágy, illetve 46 zsellér családot ültettek. Ezzel a megoldással az uradalom újabb 2184 igás és 4368 gyalog robotnappal gyarapodott. A munkaerő összetételét úgy alakították, hogy mind nemzetiségi, mind vallási szempontból vegyes lakosságú település alakuljon ki. (Levonva az úrbérrendezés során szerzett jobbágy megmozdulások tapasztalatait.) Az új falu nevét hercegi alapítójától kapta. (Lajoskomárom.) A napóleoni háborúkat követően a korábbi gazdasági konjunktúra lezárult. A szemtermelésre berendezkedett uradalomban tért hódít az állattenyésztés, mindenekelőtt a juhtartás. Az ehhez szükséges legelőterületet a tízes, illetve a húszas években végrehajtott regulációk során biztosítja, illetve bővíti az uradalom. Az ekkor faluként szerepeltetett Mezőkomáromban, az említettek nyomán (a legelők