Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőkomárom

Időközben — a 18. század 2. évtizedében — Mezőkomáromban regenerálódott a korábbi népesség, ami a fél évszázaddal korábbi lakosság számának visszaállítását jelenti.

1

' Egy 1715-beli adat szerint 27 jobbágy és 4 zsellér lakta a falut. Öt évvel későbbi számbavétel alapján mindössze egy jobbággyal vannak többen. (A zsellérekről nem történik említés.) Ez évtized második felében a szántóterület szerény mértékben növekszik: 292 és fél köbölösről 310 köbölösre. (Kb. ugyanannyi holdra.) Szőlőterületük változatlanul 40 kapás. A korábbi 5 kaszás rétről nincs szó. Az egyetlen malom hozama viszont 40 forintról 70-re emelkedik. A Batthyc.ny birtok több, mint két emberöltőn át történt zálogba (bérletbe) adása 1733-ban megszűnt,

1

" Ez év őszén, Mezőkomáromban kelt megállapodás alapján, Kenessey Péter, Roboz Mihály és Roboz Pál a Batthyány Ádám „grátiájából zálogba bírt" községet visszaadták a családnak. A család nevében eljáró Batthyány Lajos a 6498 forintra rúgó követelésükből 350 forintot elengedett. (Az 1677-ben „vásárolt" jobbágyok 700 talléros ellenértékeként.) Az említett zálogbirtokosok 860 forintot kaptak az általuk emelt épületek térítése fejében. A birtok Batthyány Eleonóra grófnő kezelésébe került. A 18. század negyvenes éveiben Mezőkomárom lélekszáma meghaladta a kétszázat, 1747-ben elérte a 267 főt. (A negyvenes években előbb 1, majd 2 nemest írtak össze a helységben.) A Batthyány Lajos vezette enyingi uradalom részét alkotó falu egyre jelentősebb szerepre tesz szert a birtoktesten belül."

1 Az örökösödési háború által teremtett gabonakonjunktúra az értékesítést, a Sió a kedvező víziszállítást tette lehetővé. Az uradalom központjaként szereplő Enying komoly versenytársat kapott Mezőkomáromban. A Sármelléki, három megyére kiterjedő birtokból Veszprém vármegye területén (1757-ben) Kustány, Szentmihályfalva, Kabóka és Hódos praediumok, valamint Mezőkomárom és Enying possessiok tartoztak Batthyány érdekeltségbe. A nádor tisztet betöltő Batthyány Lajos sármelléki javainak provizora 1754-ben Horváth Miklós volt. A gazdaság központjának súlyponteltolódását érzékelteti, hogy a település közvetlen környéke az 1757-es összeírásban „Mezőkomáromi urad.alom"-ként, Mezőkomárom pedig ,,oppidum"-ként (mezővárosként) szerepelt. Az összeírás szerint"" a városban ekkor 13 középület volt található. (A két — katolikus és református — templom mellett — többek között — szerepel a két „mester" lakása, a tantermekkel, a nótárius háza, a vendégház, stb.) Az adóköteles házak száma összesen 150. Számba vették a mások házánál lakókat is, ők 18-an voltak. Az oppidum hospesei (telepesei) 62 és egynegyed telken élnek. Üresen 14 és háromnegyed telek állt. A lakosság jobbágy módra adózott: uruknak kilencedet, a veszprémi püspöknek tizedet szolgáltattak. A kötelezettségek a helység cigányaira is kiterjedtek. (A helyi vajda ekkoriban folyamodott urukhoz „egy kis contractus" adásáért, mert az anyagi támogatástól tekintélye növelését remélte. Ugyanis ennek híjával az őt „rettenetes veréssel" fenyegető cigányokat nem tudja „úrdolgára" parancsolni.) A mezőváros félezerre tehető lakossága vallási szempontból katolikusokra és reformátusokra oszlott, minteg}^ fele-fele arányban. A török uralma alatt a falu meggyérült lakossága református hitre tért."

1 1660