Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

elhajottták és leöldözték. Idejekorán észbekaptunk és versenyt öltük az állatokat, de 3—4 esetben abbahagytuk, mert megvárták, míg megtisz­títjuk, akkor vitték el." Ugyanakkor az árvaházba vonult 130 főnyi fa­lusi személy ellátása is az ő gondjuk volt. Eltűnt az árvaházból 120 pár új cipő, 35 kg talp, a ruhák és ágyneműk nagy része. Az intézet vezető­sége bizakodó optimizmussal tekintett az új élet felé. „Nincs okunk pa­naszra — írják egyik levelükben —. Az árvaház azonnal működni kez­dett, amint a csapatok elvonultak. Lovat vásároltak, kijavították a gazda­sági épületeket, a felszerelést és földjeiket bevetették." 1945 decemberében 50 növendék, 11 árvaházi élelmezett és 4 térít­ményes összesen 65 személy élelmezéséről kellett gondoskodni. 1945. december 3—9. között étlapjuk a következőképpen nézett ki: Reggeli Ebéd Vacsora hétfő tej, kenyér lencseleves, burgonyapogácsa lencseleves, kenyér kedd tej, kenyér tésztaleves, babfőzelék, kenyér babfőzelék, kenyér szerda tej, kenyér sárgaborsóleves, savanyú mártás, galuska sárgaborsóleves, kenyér csütörtök tej, kenyér burgonyaleves, lencsefőzelék, marhapörkölt, kenyér kelkáposztafőzelék péntek rántott leves, kenyér bableves, gombóc bableves szombat rántott leves paradicsomleves, sárgaborsó­főzelék, vagdalt hús, kenyér főtt burgonya vasárnap tej, kenyér csontleves, marhapörkölt, galuska gulyás, kenyér Az árvaház az 1945. évet élelmi szertartalék nélkül kezdte meg. Min­denkor igyekezett saját forrásból szükségleteit kielégíteni. Első ízben szeptemberben fordult a megyei közellátáshoz, s az év folyamán 24 q búzát, 135 kg sót, 2350 liter tejet és 10 kg cukrot kapott kiutalásban. Az 1945. évi tapasztalatokon okulva 1945/46. gazdasági évben 12,5 kh búzavetésük volt. Kilátásba helyezték, hogy tavasszal a községben par­lagon maradt földeken még bővítik termelésüket. Az árvaház vezetősége „végső szükségben" az alispánon keresztül a községekhez fordult: „Bi­zonyára akad a községben egypár nemes szívű ember, akinek már nem használható lábbelije, ruhadarabja van, továbbá a község bármely cse­kély mennyiségű élelmiszert tud biztosítani." Csupán egy-két község je­lentkezett csekély ajándékkal, míg a többi község nehéz anyagi helyze­tére hivatkozva nem segített az árvaházon. Az árvaháznak nemcsak saját magukról, hanem máshol középiskolai és ipari tanulmányait folytató tanulók élelmezéséről is kellett gondos­kodni, s így fennakadás nélkül végezték el középiskolai tanulmányaikat és 7 növendék segédlevelet szerzett. A vármegye illetékes szervei komoly segítséget nyújtottak az árva­háznak UNRA ruhaadományokkal. 1946-ban az árvaház gondnoka öröm­mel jelentette: „cipővel, ruhával minden tekintetben kifogástalanul van ellátva az árvaház minden növendéke." 1946 novemberében megtartott

Next

/
Thumbnails
Contents