Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

zólag azt az értesítést kapta, hogy a gyermekekre szükség van a ház javítási, tatarozási, főleg pedig a mezőgazdasági munkáknál. A földosztással kapcsolatban jelentékenyen megnövekedett a község lakói által megművelendő szántóföld (cca 2500 holddal)." 1945 őszén a „tantestület tagjai megállapítják, hogy a tankönyvek hiánya, amihez hozzájárul a füzetek stb. hiánya is, nagyon megnehezíti a tanítás munkáját." Az öt tanterem közül 3 tanterem összes ablaka üvegpótló papírral vannak beablakozva. A másik két tanteremnek csak a külső ablakait sikerült az igazgatónak fele részben bedeszkáztatni. Az iskola kályhái közül mindössze kettő darabot sikerült a faluban összeszedetni, ezek is igen rossz állatpotban vannak . , . Igazgató jelenleg 5 köbméter tűzifát szerzett az iskola részére. Elgondolás az, hogy téli időben két tanteremben talán sikerülni fog a tanítást biztosítani. Ez esetben minden osztály minden második nap jönne iskolába fél napi tanításra. Bármely nehézségek árán is, ezt a tanítási időt az igazgató a községi elöljárósággal karöltve biztosítani akarja." Ebben az időben még villanyvilágítás nem volt. Az 1945 november végén megtartott tantestületi rendes havi ülésen megállapították: „napi öt órai osztályonkénti foglalkozást a tantermek hiánya ill. fűtési lehetőség miatt végrehajtani nem lehet. Egyrészt azért sem, mert a téli hónapokban legkésőbb egynegyed öt órakor a tanítást be kell szüntetni a pusztákról bejáró tanulók, valamint a világítás hiánya miatt. Más alkalmas helyiség rendelkezésre nem áll, mert a községben nincs olyan helyiség, melyet fűtenek s csak idő közben használnak. Családlátogatás keretében végzendő csoportos tanítással a tantestület meg fog próbálkozni. Ez ideig azonban még egy szülőtől sem sikerült engedélyt kapni lakásában történő csoportos tanításra. Ennek oka pedig az, hogy Martonvásár községben a lakóházak ajtói, ablakai annyira elpusztultak, mindenütt talán egy szobát, legtöbb helyen pedig csak a konyhát tudják fűteni. Egyelőre a téli tanítás aképpen van biztosítva, hogy három tantermet fogunk fűteni, s így a legtöbb osztály hetenkint ötször jön iskolába. Remélhetőleg december végéig ez a tanítási idő biztosítva lesz. Ez a kevésbé megrövidített tanítási idő nov. 26-án kezdődik, mert most már annyira hidegek a tantermek, hogy azokban fűtés nélkül tanítani nem lehet."89 Nézzük meg a község másik oktatási-nevelési intézménye, a Fejér vármegyei Árvaház hogyan jutott el a felszabaduláshoz? 1945 tavaszán így emlékeznek vissza: „A Martonvásári Vármegyei Árvaház személyzete és növendékei a háborús események során mindvégig a helyükön maradtak. A község 1944. december 22-én felszabadult, de ezután három hónapon át felvonulási terület lett. Ez a községen, így az árvaházon is nyomot hagyott. Az Árvaház anyagi tekintetben kevésbé, de erkölcsileg kitűnően élte át a harcok súlyos napjait. A 70 növendék fegyelmezetten, a helyzethez illő komolysággal viselkedett, és magatartásukkal a nevelőket is bátorították. Sebesülés és haláleset az árvaházban nem történt, nem lépett fel tífusz vagy más járványos betegség sem, amely pedig oly gyakori volt a hasonló intézményekben. Élelmezésüket megnehezítette az, hogy 50 darab sertést, 4 tehenet, 200 nyulat, 100 baromfit — az árvaház összes állatállományát — a visszavonuló németek elszállították." „ . . . a kivonuló SS-katonák pár kisebb állat híján az összes állatunkat