Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

Nagy Károly, budapesti lakos, építész, műegyetemi tanársegéd tervét di­csérő elismerésben részesítették. A pályázat kihirdetése után a vármegye alispánja 1899. március 30­án Fröschl János vállalkozóval szerződést kötött a Martonvásáron felépí­tendő árvaház tervére, tervrajzára és költségvetésére. A megbízott tar­tozott a szerződés megkötésétől számított hat hét alatt a munkaterveket és részletrajzokat elkészíteni. Az Összes munkálat díját az építési költ­ség 2,2%-ában állapították meg. A szerződéskötő kikötötte, hogy ameny­nyiben a munkálatok a jelzett határidőre nem vagy csak kifogással ké­szülne el, úgy az építtetőnek jogában áll a munkálatokat mással elké­szíttetni vagy a további megbízást visszavonni. A belügyminiszter által jóváhagyott terv és költségvetés alapján az árvaház építésére vonatkozó ,,árlejtési hirdetmény" kiírása azzal a kikö­téssel történt, hogy az építkezés végösszege nem haladhatja meg a 100 000 koronát. Az árlejtési hirdetményre három: Felföldy Dániel, He­gyi Ferenc, Bíró Károly és Gyula budapesti építészek ajánlata érkezett be. Tekintettel arra, hogy az utóbbiak ajánlata 99 401 koronás előirány­zattal készült, az árvaházat építtető bizottság a legolcsóbbnak és leg­megfelelőbbnek tartotta s a vármegye alispánját bízta meg, hogy Bíró Károllyal és Gyulával kössön szerződést, amelynek értelmében az árva­házat a fent jelzett összegért ,.1901. évi július elsejéig minden részletei­ben terv szerint hiány nélkül elkészítik és illetve azokat teljesen kész, száraz és lakható állapotban átadják." További kikötés volt, hogy az épü­leteknek 1900 év folyamán tető alá kell kerülniük. Az építési vállalko­zónak a vállalási összeg 10%-át kellett biztosítékként letenni. Az építkezési szerződés értelmében és az építési napló tanúsága sze­rint 1900. szeptember 24-én egy munkavezető irányításával tizenkét munkás elkezdte a földmunkákat. Az építkezési munkák ellenőrzésével Hübner Jenő, műépítészt bízták meg, aki az építési napló tanúsága sze­rint a vállalkozónak több, hasznos utasítást adott. Az 1900/1 téli rendkí­vüli időjárás következtében az 1901. július 1-i határidő egy hónappal ki­tolódott, mivel az épület nagyfokú nedvessége miatt nem tudták kellő időben átadni. Az asztalos és padlózási munkákra Simon Lajos, aszta­lossal és Schlammadinger Alajos, vaskereskedővel 1902. május elsejei határidőre kötöttek szerződést a vállalt Összeg 10%-ának óvadék gya­nánt történő letétbehelyezésével. Az árvaház igazgatására igazgató-választmányt alakítottak, amely­nek hivatalból kilenc és a vármegyei közgyűlés által tíz évre tíz válasz­tott tagja volt. Az igazgató-választmány első munkája az árvaházi „tiszt­viselő" személyzet létszámának és fizetésének megállapítása volt. Az ak­kor „cselédnek" minősített személyzetet a gondnok fogadta fel, s bérü­ket is ő állapította meg. Az igazgató-választmány irányelvként a főzőnő részére havi 12—14 korona, a konyhalány részére havi 7—8 korona fi­zetést ajánlott. Az árvaház gondnokának, valamint a nőtlen férfi és a hajadon vagy özvegy női családfőnek tanítói oklevéllel kellett rendelkezniök. A család­fők egy-egy szobát kaptak. A férfi családfőnek mezőgazdasági ismere­tekben, míg a női családfőnek kézimunkázásban jártassággal kellett bír­nia. (1905-től egyszerű ruhák szabását és varrását is végezték.) A csa­ládfők kötelessége volt a reájuk bízott növendékek nevelése és oktatása,

Next

/
Thumbnails
Contents