Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

gyobb tisztaságnak, rendnek és pontosságnak kell lennie. Szombaton a bérlő valakit fogadott, aki az árueladást intézte. Vasárnap délelőtt a bolt zárva volt, A kisebb javítások költségeit a bérlő, a nagyobb javítások kiadásait — előzetes engedély alapján — az uraság viselte.

80 Tímár. Az uradalom igen nagy juhállománnyal rendelkezett. 1811. július 13-án felvett leltár szerint a juhállomány az egyes majorok között a következőképpen oszlott meg: Spanyolmajor 773 db Felsőmajor 1991 db Szentiváni puszta 470 db Újmajor 1056 db Alsómajor 1621 db összesen 5911 db

87 1829-ben az összállomány 4306-ra csökkent.

88 1825-ben Wagner Károly tímárral kötöttek szerződést, A bérlemény a kanálisban levő kőhídnál 3 szobából, 2 helyiségből és egy konyhából, valamint egy nagy műhelyből állt. A bérlet évi díja 300 forintot tett ki. A tímár köteles volt az urasági juhászatból származó birka- és báránybőröket átvenni, mégpedig nyírástól Szent Mihály napjáig 36 krajcárért darabonként (4 fiatal egy párnak számított), Szent Mihály napjától nyírásig maga a tímár gondoskodott a bőrökről, továbbá fizetés ellenében a tímárnak kellett a gyapjúmosást is elvégezni.

80 Téglaégetés. Az uraság 1828-ban Jelinek Vencel téglaégetővel kötött szerződést, amelyben a téglaégető feladatává tették, hogy a „mindenkori urasági parancsra, jó, kiégetett téglát szállítson." Az égetéshez szükséges szalmát az uradalom adta. A tégla kiégetéséhez 48 óránként 4 segédet engedélyeztek, akinek napszámát az urasági pénztárból fizették. A téglaégetésnél előfordult károkért a téglaégető mester anyagilag is felelős volt. A mester ezer darab jól kiégetett tégláért 3 forintot, 10 000 darab tégla után 1 pozsonyi mérő búzát, 1 pozsonyi mérő árpát és fél vödör bort kapott.

0

" Az uradalom építkezéseihez a téglaégetők nem tudtak elegendő téglát szállítani, ezért 1830. április 25-én az uradalom a martonvásári jobbágyokkal 183 000 darab vályog vetésére kötött szerződést, A vályogvetők tartoztak a földet kiszántani és a jól elkészített sárból vetett vályogot pedig rakásba összehordani. A szerződést aláírók a kivetett vályog ezre után egy pengő forintot és 4 itce bort kaptak.

01 Munkaszerződések. 1851. november 3-án Brunszvik Szidónia és Schleichl Antal a postára vonatkozólag kötöttek szerződést, amely szerint az utóbbi vállalta, hogy pontos nyilvántartásokat vezet és az egész postai munkát, úgy látja el, mint ilyen helyen szokásos. A postaállomáson átadott lovakat ápolják és minden kórtól óvják. Schleichl Antal a hivatal vezetéséért és a postai munkákért az alábbi járandóságot kapta: egy