Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

tengelyek javításához a szükséges fákat, tengelyt és a malomköveket a molnárgazda saját költségén szerezte be. A szállításhoz szükséges fuvart az uraság adta, továbbá az új kovácsmunka ellenértékét térítette meg. Az 1839. évi szerződés nemcsak a malombeli, hanem a molnár lakóházában szükségessé vált javításokat is a bérlő kötelességévé tette. Csak a nagyobb javításokhoz adott az uraság anyagot. Az 1811. évi szerződés előírása szerint a molnárgazda a vámot az élésládába tartozott tölteni. Minden hónap végén a ládát kimerték s annak negyedrészét a molnár kapta, A molnárgazda az uraság részére 30 napot faragással tartozott tölteni, továbbá télen nyáron „az uraság munkájára, faragásra alkalmas legényt" kellett kiállítani, akinek Szent György naptól Szent Mihály napig 24 garast, Szent Mihály naptól Szent György napig 30 garast fizettek. A tűz- és árvízvédelemre utal az 1816. évi szerződés: ,,Tűzre és pipára vigyázzon a molnárgazda, szintén úgy a töltésre és malomra, mert ha tűz végett vagy árvíz által a molnárgazda gondatlan és vigyázatlansága végett vagy a malmon vagy a töltésen valami kár történne, azt . . . az uraságnak vissza téríttetni tartozik és cautio gyanánt minden ingó és ingatlan jószágát ajánlá." A bérleti szerződések szabályozták a molnárgazda állattartását is. Általában lovat, marhát — egy tehén kivételével — nem tarthatott, hanem csak „apró marhát" és három sertést. A későbbi szerződések megengedték, hogy a molnárgazda egy pár lovat, két darab marhát és hat darab sertést tartson. Az 1829. évi szerződés szerint az uraságnak a molnár vám nélkül őröl, míg a helybelieknek — vámőrléssel — elsőbbséget biztosított. Az 1839. évi szerződés az uraság konyhájára hatvan pozsonyi mérő vám nélküli őrlést írt elő. A molnárgazda rossz őrlés esetén nemcsak kártérítést, hanem büntetésként „mindannyiszor az oskola részére 5, azaz öt pen

7 gő forintokat lefizetni" tartozott. A molnárgazda köteles volt mindenkor a víz járására és a töltésre vigyázni. A téli időben reggel és este a töltés mellett a jeget feltörni, s

1 nagyobb veszedelem esetén segítséget kérni. A molnárgazdának kellett gondoskodni arróí, hogy tóban mintegy 6000 öreg birka és 2000 bárány úsztatásához elegendő víz legyen. A szerződés be nem tartása esetén a molnárgazdának egy egész esztendei bért kellett büntetésként kifizetni. Az alsó malom a községben volt, s röviden csak vízi malomnak hívták. A molnárgazda javítási kötelezettsége ugyanaz volt, mint a felső malomnál. Az alsó malom meglehetősen elhanyagolt állapotban volt, mert a molnárgazdát 1813-ban kötelezték, hogy 1814. március 31-ig kijavítsa és a javításhoz szükséges faanyagot a legközelebbi helyről szerezze be. 1826-ban az alsó malmot Tatai Ignác bérelte. Esztendei bér címén 400 pozsonyi mérő rozsot, 100 pozsonyi mérő tiszta búzát és 120 pozsonyi mérő árpát adtak. Amennyiben a szerződést annak lejárta előtt felbontanák, úgy még egy negyedévi bért tartoznak fizetni.

8

'

1