Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

megírjam a dolgok szomorú alakulását Magyarországon!!! Ahova csak nézek, mindenütt beteges félelem és nincs sehol semmi, ami a lelket s a szívet felüdítené. Óh hazám! . . . Vájjon virrad-e még rám öröm napja?" 1855-ben mély fájdalmat érezve írja le: „hazám elnyomva, vagy talán egész elfojtva." IT. József Martonvásári 1789. január 22-én — korompai Brunszvik Antal kérésére — mezővárosi rangra emelte és vásártartási jogot adományozott. A mezőváros évente négy vásárt tarthatott: március 25-én, június 13-án, szeptember 14-én és december 21-én. ami állat- és kirakodóvásár volt. A vásárba marhákat, sertéseket hajthattak fel. A kereskedők áruikat szabadon, királyi védelem mellett vihették, mivel a kiváltság a kereskedők személyi és vagyoni sérthetetlenségét biztosította.

57 Az 1790-ben megtartott canonica visitatio szerint Brunszvik Antalné sz. Seeberg Anna Habány István plébánost magyar káplán tartására akarta kötelezni. A plébános a püspöknek oly értelmű jelentést tett, hogy semmi sem kötelezte magyar nyelvű katolikus istentisztelet tartására. Három vasárnap tót, a negyedik vasárnap német istentiszteletet tartottak.

58 A martonvásári jobbágyok 1799 júliusában panasz tárgyává tették, hogy a zsellérek szaporodó állatai miatt legelőjük elégtelenné vált, ezért az uradalomtól kénytelenek bérelni. Végül legelőjük kijelölését kérték.

09 Két évvel később a jobbágyok az úrbéres legelőjük hatósági közbenjárással történő rendezését kérték. A szolgabíró jelentette, hogy a földesúr ez ügyben nem hajlandó úriszéket tartani. Az úriszék megtartása annál inkább fontos lenne, mert a földesúr megpróbálja a jobbágyok panaszait elaltatni és a zselléreknek nem engedi meg lovaik legeltetését, holott ezzel a feltétellel költöztek birtokára. A vármegyei közgyűlés felhatalmazta a szolgabírót, hogy a földesurat az úriszék megtartására újólag hivatalosan szólítsa fel.

60 Mikor a telepesek Martonvásárra jöttek, a földesúr 1 marha- és 2 lótartást engedélyezett. Most marháikat a legelőről kitiltották. A földet bérbe egy lánc földet 1 ft-ért (1801-ben) inkább a vidékieknek adja. Néha 10—20 katona beszállásáról kell gondoskodni és súlyos terheket jelent a forspontozás. Mindezt szívesen eltűrnék, ha állataik számára elegendő legelőt kapnának.

61 Pázmándy János, főszolgabíró 1802. március 30—31. között megtartott vármegyei közgyűlésnek jelentette, hogy a martonvásári jobbágyok legelőelkülönítése ügyében a földesurat úriszék tartására ismételten felhívta. Az eredménytelenség miatt javasolta, hogy az egy telekhez járó legelő kimérésének normáját a vármegye dolgozza ki és ennek alapján a jobbágyoknak járó legelőt a megyei hatóság jelenlétében osszák ki. A közgyűlés újból meghagyta a főszolgabírónak, hogy a földesurat úriszék megtartására figyelmeztesse. Eredménytelenség esetén pedig a főszolgabíró tűzzön ki határidőt az úriszék összehívására, amelyen a megyei ügyész közreműködésével együtt támogassa a jobbágyok kérelmének elintézését.

02 A vármegyei közgyűlés 1802. június 24-én Pázmándy János főszolgabírót és Vicenty Ferenc esküdtet küldte ki Martonvásárra, hogy a helyszínen vizsgálják meg a helybeli jobbágyok kérését, amely szerint elegendő közös legelő kiadását kérték az uradalomtól. Az úriszék az ur4* 51