Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

hozzájárulással — utódai részére biztosítani. Amennyire anyagi ereje engedi, kész a kincstárnak 2000 aranyat fizetni. Befejezésül kéri a kamarát, hogy kérelmét pártolólag terjessze a király elé.

20 Brunszvik Antal 1761 március végén ismét a kamarához fordult, hogy mikor a birtok átruházásához az elvi királyi döntés megszületett korábbi ajánlatát megismételve 10 000 ft-ot ajánlott fel, végül még abba is belement, hogy a kamarai becslési eljárás során Beniczkyék által már beruházott értékek a 10 000 ft-ot meghaladná, úgy kész a becslések során a beruházások miatt mutatkozó többlettel az eredetileg felajánlott 10 00 ft-ot megtoldani s hajlandó ezt a királyi kincstár javára befizetni. Végül annak a reményének adott kifejezést, „becsületes ajánlatával" megnyeri a kamara tetszését s mikor az örök jog átruházásról a királynőnek döntenie kell az ő személyét fogják javaslatba hozni.

27 Brunszvik Antal a magyar kamara 1761. október 19-i leiratát csak 26-án kapta kézhez: Martony-Vására birtokon elrendelt kamarai összeírás elé nem gördít akadályt, sőt minden erejével támogatni igyekszik. Az általa elvégzett beruházások igazolásához össze kell szedni az erre vonatkozó — többségükben Martonvásáron levő — iratokat, ezért kiküldöttjének onnan való viszatérte után fogja a kamarát részletesebben tájékoztatni.

28 A martonvásári birtok becslése 1762. június 26-án a következőkben történt meg: „Dűlői: Keletnek fordulva Rétes-dűlő 37 lánc föld, Kalap-dűlő: Szent Péter és Szent Iván szomszédságában 22 lánc. Nyugati és északi irányban: Baracskai-dűlő 22 lánc, Szentmiklósidűlő 42 lánc. Szent László-puszta szomszédságában 360 lánc földet tordasiak, budaörsiek, keresztúriak, sóskutiak, törökbálintiak és tárnokiak vetik és művelik. Göböljárási-dűlőt a budai mészárosok bérlik 330 forintért."

20 Sajnovics Mátyás 1764. augusztus 3-án a megye főispánjához fordul panaszával. A földesúri konvenciós juhászok pl. Martonvásáron és Érden a porció alól mentesek voltak. Fiát János, szolgabíró Szent Ivánpusztán lakó juhászokat 1763-ban a taxalisták összeírták és 15 fr-t porciót vetettek ki rá. Az ügyet a vármegye elé terjesztette, amely mind a mai napig nem hozott határozatot. Kéri a főispánt, hogy rendelje el a panasz letárgyalását és a felhozott indokok alapján a juhászt mentesítse 15 frt porció adó fizetése alól.

30 Csernyey Ferenc, Brunszvik Antal megbízottja 1767. március 23-án jelentette a vármegyének, hogy a gróf a martonvásári pusztán 32 féltelkes jobbágyot már letelepített. A telepítés eredményességére a vármegye telepeseknek 1767. november 1-től számítva négy szabad évet engedélyezett.

31 A martonvásári jobbágyoknak 1768. április 7-ig se urbáriumuk, se szerződésük nem volt, ezért fogattal minden héten egy napot, gyalogként két napot szolgáltak. A kender minden munkáját nekik kellett elvégezni. A helység határjában malom volt s így nem kellett idegenbe járni őrletni. Némelyeknek az uraság egy darab rétet adott, amelyen sarjút is tudtak kaszálni. Ezt a rétdarabot mindenkinek fűzfával kellett beültetni.