Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Úrhida

Kerényi Éva és Zalka Imre irányításával vegyes szín játszócsoport működött, amely az „Egy fertály föld", a „Falu rossza" és más színdarabok bemutatásával szórakoztatta időnként a környék lakóit a felszabadulás előtti években. A színjátszó kör állandó tagjai a következők voltak 1940—1943 között; Jánosi Ferenc, Jánosi Mária, Kósa Rozália, Langmár János, Pereczes János, Pereczes Julianna, Pereczes Katalin, Rózsa Tibor, Tumbold Julianna és Virágh Lajos. A r. katolikus általános iskolában 3 tanerővel folyt a tanítás 1946ban. Az iskola gondnoka Peczkó József volt ebben az évben. Az 1946 — 1947-es tanévben 150, 1947—1948-ban 140 és az 1947—1948-as tanévben 115 volt az iskola tanulóinak száma. Az 1940-es évek második felétől Borbély Lujza, Tomkó Mária, Zalka Imre és Zalka Imréné tanítók oktatták az úrhidai gyermekeket. 1957 és 1967 között Barkó Irén (Tóth Béláné) és Gyenes Zsigmond vezették az iskolát. 1946-ban a székesfehérvári népi kollégium létesítéséről szóló alispáni rendeletet ismertették a településen, amely gyűjtésre hívta fel a község figyelmét. A képviselő-testület úgy határozott, hogy Űrhidáról nem küld gyermekeket az intézetbe, ezért gyűjtést sem tervez annak a javára. A testület a döntését azzal indokolta, hogy a település lakosságát többségében 1—5 kat. holdas törpebirtokosok, valamint napszámosok képezik, akiknek anyagi helyzetét a nagy szárazság tette még súlyosabbá. Ezek nagy része hatósági ellátásra szorul, a gyűjtés ilyen okok miatt nem vezetne eredményhez. Az iskola államosítására 1948-ban került sor, és a község lakóinak igényeit képviselve a testületi közgyűlés azt kérte a tanfelügyelőségtől, hogy Űrhidán továbbra is r. katolikus tanító oktathassa az iskolásokat. 1956 és 1962 között 3 tanteremben, 5 tanerővel folyt a tanítás. Ezekben az években 125 és 153 között váltakozott a tanulók száma az összevont általános iskolában. 1986-ban az intézmény felső tagozatosait Székesfehérvárra irányították. Űrhida 1945-től napjainkig A háborús front 1944 decemberében érte el a község határát, ez időtől több hónapos állófront alakult ki Szabadbattyán, Nádasdladány és Sárszentmihály térségében. December 24-én első ízben felszabadult, majd 1945. februárban a német páncélos hadosztály kerítette kézre a települést. A megrekedt harcok a lakosság megpróbáltatásait növelték. A németek a templom tornyában alakítottak ki tűzfészket, és a heves harcok több helybeli lakos életét követelték. Néhány épület; többek között a malom, a szeszfőzde és a templom is megrongálódott, valamint 30 lakóház leégett. A hidat felrobbantották a malom mellett. Űrhidán Sárszentmihállyal együtt 1945. március 22-én szűntek meg a harcok.

62 Részben a fronton, részben a helyi hadműveletek, valamint a front után hátramaradt robbanó harci eszközök következtében a következő úrhidaiak estek áldozatul: Bakos József, Baranyai Dezső, Berki Mihály, Császár Józsefné, Gemeiner Istvánné, Csörgő Imre, Horváth Imre, Horváth János, Horváth 26 FMTÉ 21. 401