Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Úrhida

terület Űrhidához csatolását kérte a község, de ezt a Fejér vármegyei Telekkönyvi Közigazgatási Bizottság elutasította. 1931-ben nagy örömmel fogadta Ürhida elöljárósága az alispánnak azt a rendeletét, amely a község határához különböző területeket csatoltatott. Eszerint az úrhidai határ része lett a Batthyány-birtokból 170 kat. hold és ezzel együtt a földreform során juttatott 642 kat. holdnyi terület. A falu határa ezzel 1060 kat. holdra nőtt. Az Úrhidai Legeltetési Társulat 1933-ban alakult meg, és kezdetben 77 taggal működött. Földállományát a községtől átvett 48 kat. hold terület képezte, amelynek nagyobb részét szarvasmarha-legelőként hasznosította az 1930-as években. Később a területből 2000 O-öl sertéslegelőt választottak le. A társulat vagyonához ezenkívül 1 pásztorház és 1 bikaistálló tartozott. A 77 tagú egyesület vezetői az elnök, a gazda, a pénztáros és a jegyző voltak, akik a választmánnyal együtt intézték a társulat ügyeit. A tagok jogait és kötelességeit az alapszabály határozta meg. Ebben az előzőkön kívül a következők voltak lefektetve; A mészárosok és hentesek levágásra szánt állatait a közös legelőre tilos volt kihajtani, ezen legfeljebb 100 állatot volt szabad legeltetni. A pásztor konvenciója 1200 O-öl terület volt, amely a legeltetési társulat közös földvagyonából került kimérésre. A tagok kötelesek voltak időnként különböző közös munkák (pl.: a legelő tavaszi boronálása) elvégzésére.'"'

0 A település állatállománya a következőként alakult 1935 és 1942 között: szarvasmarha ló sertés baromfi méhcsalád 1935-ben 190 118 645 1145 18 1942-ben 466 189 190 ? ?

:

'' Az összeírás nem tartalmazza a község juhállományát, pedig ilyennel is rendelkezett néhány család. A művelhető földterület gyarapodása ellenére a megélhetési gondok voltak jellemzők 1910—1940 között. A saját földeken kívül a szomszédos közép- és nagybirtokon akadt napszám, vagy részes munka helyi családoknak. Rendszeresen megtalálhatók voltak az úrhidaiak Szabadbattyánban, Sárszentmihályon és Sárpentelén, mindenütt, ahol valamilyen munkalehetőség adódott. Gyújtóban és Felső-Somlyóban „hónaposságra" jelentkeztek rendszerint, itt tavasztól őszig a szezonmunkák jelentettek keresetet gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Nyaranta a részes aratás és cséplés csökkentette némileg a megélhetési gondokat. Alkalmazást kínáltak ugyan a megyeszékhely, Polgárdi és Inota ipartelepei is, de a földműveléshez ragaszkodó falusiak elvétve vállaltak munkát ezekben az üzemekben. Egy 1932-es feljegyzés szerint a községben a következő személyek foglalkoztak iparral, vagy kereskedéssel: Németh József (asztalos), Pintér Ferenc, Varga István (cipészek), Hideg István (hentes és mészáros), Juhász János és István, Juhos Ist-