Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Kurucz János: Úrhida
Az 181Ö-es évektől a Széchenyi család jutott egy birtokrészhez Űrhidán és Sárpentelén, majd a két puszta teljes területe 1826-ban a Széchenyiek birtokába került. Ez évben Vörös Ferenctől 86 ezer forintért Széchenyi Lajos gróf megvásárolta az egész birtokot. 2 ' Az adás-vétel miatt Kováts Gábor királyi fiskális megbízásából tiltakozást jelentettek be a veszprémi káptalannál 1832-ben. Eszerint Vörös Ferenc magszakadása miatt Urhidának és Fenteiének a királyi kincstárra kellett volna szállnia. Luby Imre megbízott szerint a Vörös család kiváltságlevelében az állt, hogy az ősi jogon bírt két helység kizárólag a família fiúágát illette meg, ezért a kincstár jogát a birtokosok több ízben is megsértették. 28 A per eredményéről nincs tudomásunk, az viszont tény, hogy Pentele és Űrhida a Széchenyi család tulajdonában maradt hosszú ideig 1826tól. Az 1832-es per után húsz évvel az ősiség elavult törvényének megszüntetésére is sor került, így ez a birtok szabad forgalmát már nem akadályozhatta. Űrhida 810 hold határából közel 500 hold szőlőművelés alá esett a 19. század elején. Belsőségnek (házhelyek és kertek) 3 hold számított (!), a szántók 201 hold és a rétek 129 hold területet képeztek. 20 A Széchenyi család, miután érdekeltté vált az úrhidai szőlők jövedelmében, különböző rendszabályokhoz kötötte a szőlőművesek gazdálkodását. Ezekben a rendelkezésekben csak a kötelességekről esett szó, a zsellérek jogairól a szőlőhegyi rendszabályban nemigen olvashatunk. Az Űrhidára vonatkozó 1815-ös szőlőhegyi artikulusban a következőket határozta meg Széchenyi földesúr: A szőlőművesek az úrhidai bor jó hírének fenntartása érdekében csak az előírt szőlőfajtákat szaporíthatták. A szőlők közé kukoricát és különböző fákat (kivéve őszibarack, mandula és meggy) nem ültethettek, mert ezek a termést károsan befolyásolták. A már meglévőket a gazdáknak ki kellett vágniuk. A borkimérés joga egyedül a földesurat illette meg, illetve azt a személyt, aki ezt a jogot haszonbérbe vette. Ennek a rendelkezésnek a megszegése a szőlőföld elvesztését vonhatta maga után. A szőlőkben a földművesek állandó jelleggel nem lakhattak, itteni hajlékaikban idegeneknek szállást nem adhattak. A hegymesterek kötelesek voltak vigyázókat rendelni a szőlők közé, és ezek a kerülőútjaikra botot, ostort és kereplőt vihettek magukkal. Puskát csak a főpásztorok és az éjjeli vigyázók kaphattak. A földet eladni a földesúr tudtával és engedélyével lehetett. .Ennek birtokában az eladó köteles volt a hegybírónak és a hegymesternek 1—1 forintot fizetni. A szőlőben tartott méhek után méztizeddel tartoztak a gazdák. A hegyen tilos volt a káromkodás, verekedés, paráználkodás és minden olyan cselekmény, amely a szőlőhegy rendjét veszélyeztette. Szent György naptól Szent Mihályig csak szombat délig volt szabad dolgozni a szőlőkben. Marhát, disznót, galambot és kutyát nem volt szabad a hegyen tartani. Az esetleges károkat a hegymester becsülte fel és téríttette meg az okozóval. Ugyancsak az ő feladata volt a pásztorok felfogadása, felügyelete és elbocsátása is. A hegymestereknek és a hegybírónak minden szőlősgazda engedelmeskedni volt köteles.
