Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Úrhida

A szüretelést csak az a földműves kezdhette meg, aki a pásztorok fizetését; a minden fertály szőlő utáni 1 krajcárt megadta, és erről a hegymestertől igazoló cédulát kapott, A vincellérek a földesúr tudtával a többi gazdánál 3 nappal előbb szüretelhettek. A hegymestereknek a dézsmaszedőkkel együtt kellett járniuk, ha ez alkalommal eldugott bort találtak, annak 1/3 része őket illette meg. A szőlőben a nyulászat tilos volt, A tolvajlás a szőlőföld elvesztésével járt.

::u A szabályrendeletből is kiderül, hogy a szőlőhegyi önkormányzat vezetője a hegymester volt, aki a hegyi tanáccsal a földesúri rendelkezéseknek megfelelően irányította a szőlőhegy életét. Minden az ő tudtával történhetett, a hatáskörét meg nem haladó ügyekben ítélkezési joggal rendelkezett. Szőlői után dézsmával nem tartozott. A hegy népe évente egy alkalommal gyűlést tartott, amelyen felolvasták az új rendelkezéseket, és ugyanitt szó esett a szőlőheggyel kapcsolatos főbb eseményekről. A hegygyűlés résztvevői új tisztségviselőket választottak, és megvitatásra kerültek a szőlőhegy rendjét veszélyeztető körülmények, vagy az új szolgálattevők (pl. szőlőpásztorok) tennivalói és ezek járandósága. A szőlőkre ügyelő pásztorokat hegyőrnek, kerülőnek és hegy vigyázónak is nevezték a 19. században. Az augusztus végétől szüret végéig tartó „őrszolgálatra" inkább idősebb és szegényebb férfiak vállalkoztak, némi gabonáért, borért vagy pénzfizetségért. A szőlő önmagában nem nyújthatott megélhetést Űrhida földműveseinek, más földekhez (szántó, rét, legelő) a kisterjedelmű határban viszont nem juthattak. A létezéshez szükséges munkalehetőségeket főleg a napszám jelentette a szőlőhegy szegény sorsú szőlőműveseinek. Ilyen a szomszédos nagybirtokokon és a tehetősebb szőlősgazdák földjein adódott. A szölőnapszámosok közül a metszők, a kapások és a bujtok 10—15 krajcárt, a kötözők, a venyigeszedők, a karóhúzók, a karóverők és a gyomlálok 7—10 krajcárt kerestek naponta. A szőlőszedésnél alkalmazottak 5—12 krajcárt kaptak napi bérként a 19 század elején. Az úrhidai rendelkezésekben nem esik róla szó, de a földesúr tulajdonát képező szőlőkre, ha azokat a földműves valamilyen oknál fogva nem művelte meg, a birtok ura azonnal rátette a kezét. Az elhanyagolt földek a földesúr tulajdonába kerültek vissza, aki ezekkel szabadon rendelkezett, A szőlőtulajdonos elhalálozása esetén a család, vagy az utódok örökölték a szőlőföldet. Örökös nélkül azzal a földesúr rendelkezett. Ezzel kapcsolatos egy megyei gyűlésen elhangzott panasz, amelyet Kizling Erzsébet és Baumgartner Terézia nyújtott be a megyéhez 1832-ben. A beadvány szerint a székesfehérvári illetőségű Kizling Mária Űrhidán fekvő szőlőjét a nevezett személy halála után Széchenyi földesúr lefoglalta, pedig ez a föld az elhunyt leányait illette volna. Az ügy az úriszék elé került, a döntést nem ismerjük,

31 1828 májusában Bende János uradalmi ispán, Fister József, Mihályi József, Horváth Ferenc, Pap István, Maturek István, Osztroszki Mihály és Csepregi András hegymesterek, valamint Fejér József hegykerülő részvételével összeírást végeztek el az úrhidai és a pentelei birtokon. A vizsgálat során feljegyzésre került a gazdák szőlőföldterülete, amely nem számított az úrbéres állományhoz. A jegyzőkönyv szerint Űrhida