Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Kurucz János: Úrhida
gyein előfordultak még nyolcados szőlők is, nem kevés helyen. Űrhidapuszta első szőlőművesei székesfehérvári lakosok voltak, akik kezdetben még kijárva művelték itteni szőlőiket. A fokozatos letelepedés az 1750-es években vette kezdetét. Űrhidával kapcsolatos régi írásokban arról olvashatunk, hogy a szőlősgazdák egy része tavasztól őszig a szőlőhegyen lakott, és csak télen költözött vissza a megyeszékhelyre. A letelepedők mellett többen később is megmaradtak fehérvári lakosnak. Még 1784-ben is szó esik arról, hogy a fehérvári polgárok Űrhidán termett borukat a vám megkerülésével próbálták becsempészni a városba. 17 A székesfehérvári felső járáshoz tartozó Űrhida urai nem kis hivatalokat viseltek az 1700-as években. Vörös Ignác főszolgabíró, Vörös Antal megyei ügyész, és a jegyzet következő részében gyakran szereplő Vörös Zsigmond főszolgabíró, majd megyei alispán volt a 18. század második felében. IS Ennek az utóbbi személynek nagy szerepe van Űrhida újraszületésében. Az 1740-es szőlőtelepítés még apja nevéhez fűződik, de az adósságokkal terhelt örökségben ez a birtokos teremtett rendet. „Egyedül édes atyánk háza maradt osztatlan ..." — írja végrendeletében 1785ben. Alig kézhez vette a birtokot, határvizsgálattal tisztázta a puszták területét 1754-ben. Esett már szó arról, hogy Űrhida szőlősgazdái úrbéres szolgáltatásokkal nem kötődtek Vörös Zsigmond földesúrhoz. A puszta határának kis terjedelme nem is tette lehetővé, hogy ez az úrbéres földállomány részét képezze. Más volt a helyzet a szomszédos Sárszentmihályon, amelynek örökös jobbágyaival Vörös Zsigmond 1768-ban kötött úrbéri szerződést. Ennek tartalma Űrhida történetében nem játszott különösebb szerepet. Amikor az új földesúr örökségként átvette a maga egyhatod birtokrészét Űrhidán és Pentelén, kifizette a többi tulajdonos elhanyagolt birtokrészét, és ezt is saját kezelésbe vette. 19 1785-ben Vörös földesúr a halála előtt néhány nappal végrendelkezett. Idézzünk néhány lényeges meghagyást az 1785. február 15-én keltezett végrendeletből. ,, . . . Testvér bátyám (Vörös János) meghalálozván, maradtak kisded árvái, úgymint 2 fia, Farkas és Mihály és EÖrzsike leánykája, . . . oly rendölést teszek Űrhidán és Pentelén keservesen szerzett javaimról, . . . hogy egy pénz nélkül reájuk szálljon. A Vörös Ignác úr a kettőnk által felépíttetett Ürhidai malomnak feléért négyezer forintokat tegyen le, és így egészben az Űr maga és Vörös Ferenc örököse bírja azt fiúról-fiúra. Mert ehhez egyik más atyafinak sem lehet joga. építessenek olyatint, akkor tudják meg, mibe telik. . . . E négyezer forintbul tétetődjék le Méltóságos Gróf Battyáni Ferenc Nagyságánál lévő adósságom. Száz forentot hagyok Ekler Siga Kereszt Fiamnak és két harmadfűre menő üszőt, vagy ökörborjút Mikosnénak, mivel soha fizetése nem volt, és mind máig 16 esztendőktül gondomat viselte; kétszáz forintokat. A Franciscanusoknak 50 forintokat, és a Karmelitáknak hasonlóképpen 50 forintokat alamizsnaképpen . . . Farkas és Mihály Eöcséimnek Kő Bányában lévő 2 darab Szőlleimet, és a Kő Bányát ketten bírják, amelyből én szép jövedelmet vettem ... A Pálinka házra gondot viseljen Mikos, és