Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

szokatlan magaviselete miatt felelősségre vonta. Egyébként Kreznericscsel még renitenskedés miatt később is találkozunk. 1799-ben a hatóság azt jelentette róla. hogy adóját 3 esztendeje nem fizette meg. s ha a falu bírája erre felszólította, azt is veréssel, agyonlövéssel fenyegette meg.

17 A falu köznapi életét még több más esemény felvillantásával is érzékeltetni tudjuk. Nemes Soár Péter, Horváth János, Horváth István, Bíró János, panaszt tettek Bozzai Pál ellen, aki állítólag a szérűről gabonát vitt el, és a gabona őket illette volna. A panaszosok szerint a gabona mennyisége összesen 8ü mérőnyi volt. Nagy Károly közbirtokos elfoglalta Nagy Benedek rétjeit, s azokat magáénak jelentette ki. A Liptay-gazdaság bérlői, Horváth János, Varga János, tevékenysége ellen tiltakoztak a nemesi közbirtokosok: Soár Péter négy ökrét és a szekerét a szentágotai uradalmi tisztek elvették. Ugyancsak elhajtották a gulyából két növendékmarháját is. Nagy Károly közbirtokos 1803-ban kevésnek tartotta az árendása által adott bért, ezért önhatalmúlag lefoglalt egy szalmakazlat. Az árendás egyébként Nagy Károly ispánja, Nagy Márton volt. A vitában a vármegye is hallatta szavát, és úgy ítéltek, hogy Nagy Márton tartozásai fejében fizessen urának 678 forintot. Ugyanennek a Nagy Mártonnak 1810-ben két lovát ellopták, melyeket azonban a paksi ménesben megtalált. A lovakat az új tulajdonostól — Bodóhelyi — csak nehezen, a vármegye közbejöttével tudta visszakapni. 1809-ben a püspöki uradalom 15 árendással kötött szerződést.

18 Az árendások valamenynyien armális nemesek voltak a többi között: Bónai Mihály, Szálai Pál, Bozzai Mihály. Nagy Mihály, Nagy János, Kalló György, Hetyei István, Nagy Ferenc, Szálai János, Szálai Pétéig Hetyei György. Az árendások a szerződés értelmében ugyanúgy szolgáltak, mint az úrbéresek; tehát robotot, kilencedet szolgáltattak és censust fizettek. Az árendások legtöbbje egy egész telket művelt, s mindössze egy fél- és egy negyedtelkes volt közöttük. Milassin Miklós püspök halála után az uradalomban a kamara 1811. július 4-én összeírást végzett. Ebből tudjuk, hogy az uradalom a falu határának felét foglalja el, és a majorokban ill. a faluban a püspökségnek 12 nagyobb és értékesebb épülete volt, Az uradalomé volt két vendégfogadó, a juhászat, az ökrös cselédek háza, a kukoricagóré, a kocsiszín, a kettős istálló, a kereskedőház, a mészárszék, a provizor háza, a hajdúház, az urasági ház. Az urasági ház szomszédságában volt az egyik vendégfogadó. Ebben ivószoba, 2 vendégszoba, a vendéglős szobája, a konyha, 2 kamra, pince, 24 férőhelyes istálló, kocsiszín volt. A püspöki uradalom másik vendégfogadója a falun kívül volt, és azt Betekéncsnek hívták. A Betekéncs kisebb létesítmény, és 1 ivószobából, 1 vendégszobából, konyhából, 2 kamrából, 1 pincéből, istállóból, kocsiszínből állott. A vendégfogadóknak a falvakban nagy szerepük volt, hiszen azt nemcsak a helybeliek látogatták, hanem az utasok, közte a postakocsik is. Gyakoriak a katonai átvonulások. A vendéglősöknek a tiszti ellátást nemegyszer a falu bírajának megbízásából utólagos térítés ellenében vállalniuk kellett. A vendégfogadók az uradalomnak és bérlőinek szép jövedelmet hoztak. Az 1810 előtti években a zsidó árendás a két keresztúri vendégfogadóért évi 1200 forint bért fizetett ki a püspöki uradalomnak. Az ura-