Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

sági ház emeletes épület volt, és 7 szobából állt. A házat a székesfehérvári püspökök nyaralónak használták. Az urasági ház kertjében szépen gondozott gyümölcsös volt, de a be nem ültetett területen évente rendszeresen kendert termeltek. A juhászat 1 lakóházból, 1 nagy méretű, tejtárolásra alkalmas pincéből, 3 nagy juhállásból, 1 akolból állt. 1811-ben 2500 darab birkát tartottak, amelyből 1200 fejős volt. A juhászat jövedelmét 1802—1810 közötti években megvizsgálták, és azt találták, hogy évente az átlagjövedelem 2147 Ft.

1

" A juhok legelőjét az előző évtizedben alakították ki, és elkülönítették az árendások, a jobbágyok, a közbirtokosok legelőitől. A püspöki uradalmi legelőt a Szélhalom határrészen alakították ki. Itt jegyezzük meg. hogy a földesúri tulajdonú birkák számát 1793-ban a következőkben állapították meg: a püspöki uradalom 3 ezer, Bedő Ferenc és Liptay Ferenc örökösei 750—750, Vásárhelyi Nagy Ignác és Gyurkovics János 500—500, Zichy Ferenc 250, Vásárhelyi Nagy János és Vásárhelyi Nagy Péter 62—62, Szakács Márton és Hunkár Péter szintén 62—62 darab birkát tarthattak. A püspöki uradalom még további legelőket alakított ki Keresztúr határában, ahonnan mindenkit kizárt. A baromlegelő a Gulya járáson volt, itt az uradalom 34 igásökröt, 44 cselédtehenet, 42 uradalmi tehenet tartott. A sárréti nádlásból is jelentős jövedelem származott, mert évente 10 ezernél is több kévét kötöttek fel a jobbágyok az uradalomnak. A püspöki részen 61 jobbágycsalád élt, akik között 2 volt egész-, 23 fél-, 36 pedig egynegyed telkes. A házas zsellérek száma mindössze 2. Az egész telek 22 hold szántóföldből, 12 kaszás rétből állt. A püspöki rész jobbágyai a Józan szőlőhegyen 95 részt műveltek. Az allodiális szántó 3580 mérős, az allodiális rét 488 kaszás volt 1811-ben. A keresztúri gazdák egyik nagy problémája a legelőkérdés megoldatlansága volt. A paraszti és köznemesi állattartás a 19. század első harmadában is főleg a legeltetésen alapszik. Ahogy szorultak ki a legelőkről a jobbágyok, a közbirtokosok, úgy válik szegényebbé a falu. Az uradalom ezekben az években azzal érvelt, hogy a Sárvíz lecsapolása folytán a Sárrét kiszáradt, a területek nagyobb része a jobbágyságé maradt, tehát több száz holdas terület vált legelővé és rétté. Ez valóban így volt, azonban éppen a Sárrét kiszáradásával párhuzamosan gyarapodtak a faluban az árendások is. 1793-tól 1830-ig az árendás telkek 16-tal, a házas zsellérek pedig 80 házzal gyarapították a falut. Az árendások és a házas zsellérek is gazdálkodnak, állataiknak legelőkre volt szükségük. Amíg 1793-ban a Sárrét teljesen az úrbéres telkes lakosság használatában volt, addig az 1830-ig szinte kicsúszott a kezükből, és csak egytizede volt használatukban, a kilenctized a zsellérek, árendások, közbirtokos nemesség kezébe került át. 1833. évi felmérés szerint Sárkeresztúron a jobbágyság, az árendások, közbirtokosok, az uradalom tulajdonában 556 ló, 369 igás ökör, 265 tehén, 236 növendékmarha volt, és ezeket alig valamivel több mint 800 hold legelőn tartották. Ez 1426 számos állat volt. Ezt a kontingenst tűrte el a legelő, hiszen az öt évvel korábban történt felmérés szerint is 187 gazdánál; 103 telkesnél, 35 nemesi és paraszti árendásnál, 49 zsellérnél, 1248 szarvasmarhát találtak az összeírok. A telkesjobbágyság 648, az árendások és a zsellérek 600 szarvasmarhát tartottak. A telkes jobbágyság most már belátta, hogy az uradalom és a ne-