Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Farkas Gábor: Sárkeresztúr
hogy a vidék betájolására legalkalmasabb hely a Hantos és Nagylók körüli magaslat, mivel az itteni halmok lényegében uralják a Sárvíz egész vidékét. 1 '' A sárkeresztúri templom 1787-re épült fel. Ugyancsak erre az időre lett kész a plébánia és a katolikus tanító háza is. Az iskolát 1845-ben átépítették, a templomot pedig 1832-ben bővítették. Az első plébánost 1801-ben nevezték ki: Fülöp Imre két évtizeden át volt Sárkeresztúron. Pasztorálási körébe tartozott még Szentágota, Felső- és Alsótöbörzsök, Felsőkörtvélyes. Alsótöbörzsök azonban 1828-ben a sárszentmiklósi plébánia pasztorálási körébe került.'"' A világi hatóság is beavatkozott a vallási ügyekbe. 1804-ben Horváth János közbirtokos és felesége, Hetzenberger Erzsébet, Katalin és Anna nevű leányaikat, annak ellenére, hogy anyjuk katolikus vallású, református nevelésben részesítették. A vallási hatóság szerint a leányokat csakis katolikusként lehet nevelni. A vármegye is felszólította a szülőket, az egyházi rendelkezések betartására, és azzal is megfenyegették őket, hogy gyermekeiket nevelőintézetbe utalják, ahol a szülők költségén tartják majd őket. A Horváth család azonban ellenállt a hatósági beavatkozásnak, mire a vármegye a szülők ellen a megyei törvényszéken büntetőeljárást indított. 1 " A 18. század utolsó harmadában a nagybirtokosok, a közbirtokosok és a jobbágyság között a társadalmi ellentétek kiéleződtek. Ennek elsősorban a nagybirtokosok gazdasági törekvései szolgáltattak okokat. A nagybirtokosok a korábbi megállapodások ellenére a legelők kisajátításával nem hagytak fel, és azokat, ha kellett erőszakkal is biztosították a maguk számára. 1794-ben a püspöki uradalom prefektusa, Csapó Benjámin megyei mérnökökkel felmérette a földeket, és a rendezés során az uradalomhoz kapcsolta a jobbágyok és a közbirtokosok által használt rétek egy részét is. Amikor a gazdák tavasz elején a réteket fel akarták szántani, hogy oda mohart vessenek, a számtartó felfegyverzett emberekkel jelent meg, és onnan valósággal kiűzte a jobbágyokat és a nemesi közbirtokosságot. A számtartó a kérdéses földterületet őriztette, úgy hogy oda a lábát a jobbágyok közül senki be nem tehette. A jobbágyság a vármegyét kérte a földek visszaszármaztatását illetően. Azzal érveltek, hogy „ha a szegény kontribuens megromlik, abból az uraságnak haszna nem következik. Mióta Bittó prefektus úr a keresztúri gazdaságot kormányozza, annyi ingennerezés, barázdáíás, kompolás, árkolások történtek, hogy a legelőmező azok miatt sokat csorbult". Ugyanakkor a nemesi közbirtokosok is az uradalom ellen fordultak. 1794. szeptember 22-én a számtartó a házakat járta a hegybíróval együtt, és a bortizedet vetették ki. Amikor Majsai Ferenc házát elérték, még a ház előtt megállította a tizedelőket Kreznerics Ferenc közbirtokos. Kreznerics töltött puskát fogott a püspöki számtartóra, mondván: takarodjanak a ház elől is, mert ha ő saját jobbágyától nem szedte be a kilencedet, akkor erre a püspöki uradalomnak sincs joga. A hegybíró azonban kirántotta a puskát a nemes úr kezéből, mire az ököllel támadt a számadóra. A dulakodás közben pofonok is elcsattantak. A dulakodást meglátta Kreznerics két cselédje, akik vasvillával futottak uruk segítségére. A hegybíró azonban mindkét cselédet lefegyverezte, villáikat az utca közepére hajította. Kreznerics közbirtokost a szolgabíró
