Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

ahol 15 telkes jobbágy élt. A faluban 33 ló, 40 ökör, 44 tehén, 54 növendékállat, 37 sertés volt a parasztok tulajdonában. Négy telkes gazdánál élt 1—1 zsellér, akik a telkesek cselédjei voltak. A határban búzát, zabot, árpát, kölest termeltek. A telkek nem voltak teljesen megművelve, mert még 4 egész- és 9 féltelket elhagyottnak minősítettek a kamarauradalom emberei. Az elhagyott telkeket a jobbágyság megművelte, jövedelmük után adózott. Egy egész telek után 1 forint 50 dénár volt a bér. A saját telek után a dupláját adták a fehérvári prépostnak, azaz 3 Ft-t. Az évi robotszolgálat az egész telek után 52 nap volt, a terményekből kilencedet adtak, és az egész falu a földesúri majorba évente 16 szekér szénát takarított be. A telkescsaládok között volt ekkor a Nagy, a Farkas, a Kőszegi, a Bakai, a Csordás, a Mezei, a Tóth, a Szabó, a Csősze, a Lőtecz, a Hetyei, a Goíthárd, a Porcza, a Németh család:' A Rákóczi-szabadságharc ideién a labanc csapatok két ízben is elpusztították Keresztúrt. A kuruc Fejér vármegye ugyanis szembeszegült a császári csapatok önkényeskedő magatartásával, és nem teljesítette a fuvarokat, az élelem kiszolgáltatását. 1704-ben a fehérvári labanc katonai parancsnok a vármegyétől 200 db szarvasmarha kiszolgáltatását követelte, a tisztikar azonban ezt megtagadta. A földvári katonaság — osztrákok és rácok vegyesen — az egyik leggazdagabb állattenyésztő falun, Sárkeresztúron rajtaütöttek, ahonnan 235 ökröt elhajtottak. Ez a falu lakosságának majdnem teljes igaereje volt. A vármegye közgyűlésén a rendek tiltakoztak a labancok harácsolása miatt, azonban a fehérvári harmincados védelmébe vette őket. Vánosi szerint a labanc katonák önkényeskedése! az váltotta ki, hogy a vármegye késlekedett a kivetett kvóta beszolgáltatásával. A lakosság ugyanis menekülni kezdett Keresztúrról, s azt jelentette, hogy a falu újra elpusztul. A harmincados szerint a parasztok menekülését a vármegye magatartása idézte elő, és a vármegyét fogja a kormányzat felelőssé tenni azért is, hogy Keresztúron az adózás szempontjából csökkent a megadóztatható vagyon. Vánosi magatartása a szabadságharc éveiben is magyarellenes volt, és más falvakban is sor került hasonló akciókra, éppen Vánosi tanácsára. Felmérték a keresztúri károkat, és azt 3556 forintban állapították meg. Ez akkoriban rengeteg pénz volt, és kb. egy ezer holdas gazdaságot lehetett volna érte vásárolni. Vánosi szerint ezt az összeget a vármegyének kell megtéríteni a keresztúri parasztoknak, és a kincstárt emiatt nem lehet zaklatni. Ujabb labancdúlás 1707-ben volt Keresztúron, amikor a rácok Tolna megyéből feljöttek, és kirabolták Fejér megyének az alsó vidékeit. Ekkor a labanc katonaság felgyújtotta a házakat, s a lakók egy részét is leöldösték. Az anyagi kár ekkor többszöröse volt az 1704. évi dúlásnak, és az 9310 forintra rúgott. Az adatok szerint a falu népe, több környékbeli település lakóival együtt tábort képezett, és így kívánt a meglepetésszerűen támadó rác milícia ellen védekezni. A tábort a kuruc vezérek támogatták, sőt a férfilakosság nagyobb része a kurucok csapataiban szolgált.